KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bérgyilkost fogadtam

Kovács Patrik

Dead in a Week: Or Your Money Back – brit, 2018. Rendezte és írta: Tom Edmunds. Kép: Luke Bryant. Zene: Guy Garvey. Szereplők: Aneurin Barnard (William), Tom Wilkinson (Leslie), Freya Mavor (Ellie), Christopher Eccleston (Harvey). Gyártó: Guild of Assassins, Rather Good Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 90 perc.

 

Nem csoda, hogy Aki Kaurismäki negyedszázada készült fekete komédiája, a Bérgyilkost fogadtam megihlette a fiatal rendezőgenerációt, hiszen már az eredeti darab is különböző eredetű inspirációkra épül: Bresson és Melville hűvös, egzisztencialista tapintású munkái, de még inkább Irving Lerner Murder by Contract című, méltatlanul elfeledett – sok tekintetben pionír szellemiségű – film noirja tekinthető közvetlen elődjének. Hőse, a munkahelyéről frissen elbocsátott fiatalember öngyilkosságra szánja el magát, ám mivel kísérletei sorra csődöt mondanak, úgy dönt, sokat próbált hivatásosra bízza a feladatot. A kiszemelt bérgyilkos azonban tipikus balfácánnak bizonyul, de ha mindez nem volna elég, az ifjú áldozatjelölt időközben meggondolja magát, ugyanis belehabarodik egy virágárusnőbe. Kaurismäki minimalista, angolosan rideg vígjátéka felforgatja a bérgyilkos-tematika ok-okozati rendjét és gúnyt űz megcementesedett kliséiből is. Ugyanerre vállalkozik az elsőfilmes Tom Edmunds azonos címen futó remake-je is, ám egész más stíluseszközökkel.

Edmunds ugyan a nyitányban jóval nagyobb teret szentel az egzisztencialista szorongásélmény és a halálkultusz kifejtésének, mint Kaurismäki (még Camus-re is nyílt utalást tesz), és az öngyilkossági kísérletek kivitelezése is színes ötletkavalkád, ám a debütáns rendező hosszú távon mégis kevesebbet profitál az alaphelyzetből: miután a konfliktus tetőfokára hág, s a főhős, William megütközik a bérgyilkossal, Edmunds az abszurd bűnkomédiát hollywoodiánus akcióthrillerre cseréli. Ennél is problémásabb, hogy a Bérgyilkost fogadtam végül tragikus hőssé emeli az eredeti mozi átkos sorsú, de szánalomra méltó, a véletlen hálójában vergődő figuráit; nem is rugaszkodhatna tehát messzebb Kaurismäki elképzeléseitől, valamint a játékidő első – minden tekintetben kiváló – háromnegyed órájától.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13928