KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lucia látomásai

Vincze Teréz

Troppa grazia – olasz, 2018. Rendezte és írta: Gianni Zanasi. Kép: Vladan Radovic. Szereplők: Alba Rohrwacher (Lucia), Elio Germano (Arturo), Giuseppe Battison (Paolo), Carlotta Natoli (Claudia). Gyártó: Pupkin Production / IBC Movie. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 110 perc.

 

Korrupció, környezetkárosítás, életközépi válság – ebben az összeállításban nem feltétlenül kiáltanak a vígjátéki forma után, és a Lucia látomásai nem is igazán vígjáték, bár nagyon sok valóban mulatságos jelenet van benne. Az alaphelyzet mindenesetre nagyon szórakoztató: egy szakmai és magánéleti válságokkal küzdő, egyáltalán nem vallásos nő számára megjelenik a Szűzanya és felszólítja, menjen és intézze el, hogy az első jelenés helyszínén templom épüljön.

Luciának történetesen van köze az építkezési bizniszhez, mivel földmérő és éppen a jelenés helyének felmérésén dolgozik, ahová azonban korántsem templomot, hanem valamiféle látványos presztízsprojektet terveznek a közeli település vezetői és befektetői. A hősnő nem kifejezetten karrierista alkat, a túlélésért és egy kis extra pénzért némi stiklire is hajlandó, de arra büszke, hogy a munkájában precíz. Így akad meg a szeme a gyanúsan nem stimmelő térképeken és telekfelméréseken, amelyek valamiféle telekspekulációt és korrupciót sejtetnek a látványprojekt hátterében. Lucia számára – aki éppen összeveszett élettársával és így egyedül neveli kamasz lányát, sőt még egy heroin függőségből felépülőben lévő apja is van – nem élvez különösebb prioritást az intézményes korrupció elleni küzdelem. Ráadásul nem is hívő, így a Szűzanyának sincs éppen könnyű dolga – csodálkozik is nagyon, hogy ha eddig minden megjelenésének helyén probléma nélkül ment a templomépítés, ezúttal miért nem működni a dolog.

Világos, hogy a Szűzanya megjelenése Lucia lelkiismereti válságának kivetülése a filmben, ami végső soron cselekvésre készteti a szereplőket a természetkárosító és korrupt projekttel szemben. Az egész filmben van némi narratív, dramaturgiai és stilisztikai káosz is, de minden fésületlenségével és váratlanságával együtt nagyon magával ragadó az egész. Különösen lenyűgözőek a látványosra fényképezett olasz tájak, az Arkade Firetől a Radioheadig terjedő, izgalmasan használt filmzenék, és az igéző hasonlóság Lucia kamasz lánya (Rosa Vannucci) és a 15. századi olasz reneszánsz mesterek (Piero della Francesca, Giovanni Antonio Boltraffio) Máriát és a szenteket ábrázoló festményei között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13921