KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Briliáns válás

Kovács Kata

Brillantissime– francia, 2017. Rendezte: Michele Laroque. Írta: Geraldine Aron darabjából Lionel Dutemple és Benjamin Morgaine. Kép: Kika Ungaro. Szereplők: Michele Laroque (Angela), Kad Merad (Steinman), Francoise Fabian (Claire), Gérard Darmon (Georges), Rossy de Palma (Charline). Gyártó: StudioCanal / Nolita Cinema / Princesse Bell. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 95 perc.

 

A tavalyi év legmenőbb francia női mozija, az Ötven tavasz nyomdokain járó Briliáns válás komédiája harsányságban több, eleganciában kevesebb elődjéhez képest, holott a főszerepet alakító Michele Laroque (Addig jár a korsó a kútra, A szomszéd) nem kevésbé karizmatikus színésznő, mint az Aurore-t játszó Agnès Jaoui: ám túlvállalta magát, amikor – pályája során először – a rendező-forgatókönyvírói székbe is beleült. Mindkét film egy változó korba lépő, magányos nő válság-története, női kapcsolatokkal a középpontban, anya-lánya egymásra találással, és a B-oldal megkezdésének nagy, önreformáló ráébredéseivel. Laroque ráadásul egy olyan darabot adaptált, amelyben már a színpadon is szerepelt, a gyöngyvásznon mégsem sikerült valódi mélységet előcsalni az egyébként meglehetősen banális történetből és figurából. De míg a szomorkásabb Ötven tavasz a melodráma (bár néhány összetettebb poén révén a szatíra irányába is kacsintgat), addig a Briliáns válás végig habkönnyű vígjáték.

Angela ragyogó és csinos felső-középosztálybeli nő, akit karácsony napján egyszerre hagy faképnél a férje egy fiatalabbért és a nagykamasz lánya az önállósodás jegyében, majd néhány kerülőút után minden szakmai dilemmától mentes szerelmi kapcsolatba keveredik nem épp karizmatikus terapeutájával, a tökéletesen súlytalan mellékszálakon pedig egy excentrikus legjobb barátnő, egy új barát, a narcisztikus édesanya és a család cuki labradorja terelgeti egy boldogabb élet felé. A menopauzával újrakezdő nők történetei a moziban általában az érdekes színészi alakításoknak köszönhetik főbb érdemeiket (mint a legismertebb példák, az Egyszerűen bonyolult Meryl Streeppel, vagy a Minden végzet nehéz Diane Keatonnal) – a Briliáns válást pedig éppen ennek hiánya sorolja a feledhető francia komédiák közé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13845