KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Így csajozz egy földönkívülivel

Fekete Tamás

How to Talk to Girls at Parties – brit, 2017. Rendezte: John Cameron Mitchell. Írta: Neil Gaiman novellájából Philippa Goslett. Kép: Frank G. DeMarco. Zene: Nico Muhly és Jamie Stewart. Szereplők: Alex Sharp (Enn), Elle Fanning (Zan), Ethan Lawrence (John), Joanna Scanlan (Anya), Nicole Kidman (Boadicea). Gyártó: Little Punk / See-Saw Films. Forgalmazó: Hungaricom. Szinkronizált. 103 perc.

 

A filmgyárak közelében landoló idegen életformák korábban is szívesebben választották az emberekkel való párkapcsolatot a totális invázió helyett. John Carpenter Csillagembere, a Kim Basinger testébe költözött marslakó-mostoha, vagy A föld lányok csábítók földönkívüli látogatói mind a békés megoldás mellett döntöttek, a közvetlen testi, sőt, szexuális érintkezést is jelentő negyedik típusú találkozás segítségével szerezve benyomásokat a Földről. John Cameron Mitchell negyedik rendezésében ugyanez a nagy találkozás történik meg; a 70-es évek végének izzó Londonjában játszódó film hőse viszont ezúttal egy kamasz, aki ezúton tapasztalja meg az első igazi szerelem érzését.

Míg a film alapjául szolgáló néhány oldalas Neil Gaiman-novella, a Hogyan beszélgessünk bulin csajokkal mindössze egyetlen, végül egyik pillanatról a másikra véget érő házibuliról mesél, az adaptáció főszereplőjének már nem kell haverja sürgetésére hirtelen elmenekülnie a partiról, így a címbéli beszélgetések helyett itt már valódi romantikus kapcsolat is kialakulhat az idegen (amerikainak tippelt) lánnyal. Mitchell zenés vígjátéka több szempontból is visszakanyarodás első munkájához, a 2001-es Hedwig és a mérges csonkhoz. Az érzelmi és szexuális ébredés szorosan összefügg a korszak zenei életével – habár a Bowie-féle glam helyett most a virágkorát élő punk ordít, és az igazi egymásra találás is a színpadon csúcsosodik ki, egy közösen improvizált számnak köszönhetően. A fellépés azonban nem csupán a szerelem, hanem a beteljesületlenség kegyetlen hírét is elhozza: hősünk ekkor érti meg, hogy fellángolása kényszerű kialvásra ítéltetett. A kapcsolat maga véget ér ugyan, de tovább él és az alkotás folyamatában, a saját élmények művészi feldolgozásában és nyilvánosság elé tárásában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13679