KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Atomszőke

Herpai Gergely

Atomic Blonde – amerikai, 2017. Rendezte: David Leitch. Írta: Anthony Johnston képregényéből Kurt Johnstad. Kép: Jonathan Sela. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Charlize Theron (Broughton), James McAvoy (Percival), Sofia Boutella (Delphine), Bill Skarsgard (Merkel), Sam Hargrave (Gascoine). Gyártó: 87Eleven / Closed on Mondays. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 115 perc.

 

Charlize Theron kőkemény kémfilmje, a részben Budapesten forgatott Atomszőke fényében még a legbrutálisabb Daniel Craig-féle James Bond-filmek is Hamupipőkének számítanak. Miközben hősnője, Lorraine Broughton kifinomultságban és eleganciában még Bondot is lepipálja, sokkal keményebb akciójelenetekben vesz részt – ami nem meglepő, tekintve, hogy David Leitch, a John Wick társrendezője állt be a kamerák mögé. Leitch mindjárt a film legelején egyértelműen értésünkre hozza, hogy milyen filmre számíthatunk: egy ‘89-es archív felvételt láthatunk, amelyben Ronald Reagan elnök a berlini fal előtt éppen az azóta híressé vált beszédét mondja fel, amelyet megszakít egy nagy, neonzöld betűkkel írt felirat: „ez nem az a történet.” Alternatív történelemről lenne szó? Korántsem, pusztán arról, hogy a berlini fal története mindössze a háttere ennek a kémtörténetbe oltott, ízig-vérig akciófilmnek – a szó konkrét értelmében is, mivel bőven folyik vér a filmben: Charlize Theront sem kímélik benne és ő sem irgalmaz ellenfeleinek.

Talán a film egyetlen hiányossága a The Coldest City című Anthony Johnston-képregényből eléggé nagy vonalakban adaptált történet (brit ügynöknő vadászik Berlinben egy orosz kettős ügynökre és egy létfontosságú ügynöklistára), amely az írók legnagyobb igyekezete ellenére sem marad több mint egyfajta váz, amely a hajmeresztő akciójeleneteket összeköti. Bár nem olyan vázlatos, mint a John Wick faék egyszerűségű története, fordulatok, árulások bőven akadnak benne, de Broughton meséje már ismerős a kémfilmekben ezerszer felhasznált motívumokból. Az Atomszőke bátor, vad, brutális és gyakran logikátlan, Charlize Theron azonban mégis igazi „killer queen” benne: a műfaj rajongóinak mindenképpen ajánlott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13357