KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jason Bourne

Huber Zoltán

Jason Bourne – amerikai-brit, 2016. Rendezte: Paul Greengrass. Írta: Christopher Rouse és Paul Greengrass. Kép: Barry Ackroyd. Zene: David Buckley és John Powell. Szereplők: Matt Damon (Bourne), Alicia Vikander (Lee), Tommy Lee Jones (Dewey), Riz Ahmed (Aaron), Julia Stiles (Nicky). Gyártó: Universal Pictures / Kennedy-Marshall Company. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

A hivatásos szuperügynökök, katonás testépítők és képzett harcművészek után a szomszéd srác lett a kettőezres évek ikonikus akcióhőse. Bourne a skizoid közhangulat, a mindenkit potenciális áldozattá és elkövetővé degradáló terrorizmus terméke, a hétköznapiság álarcától szabadulni próbáló, identitását kereső figura a néző nevében zúzta arcon az egyéniséget felzabáló hatalmat. Matt Damon, a normcore hollywoodi helytartója eszményi választás volt a szerepre, míg a trilógia középső és befejező felvonását rendező Paul Greengrass végig földközelben tartotta az eseményeket. Az agymosott férfi belső és külső küzdelmét, a múlt szövevényes rejtélyét a mindennapi környezetre hangolt, lendületes és realisztikus összecsapások ellenpontozták. A képlet maximálisan bevált, a közönség és kritikusok ódákat zengtek, úgy tűnik, örök visszatérésre kárhoztatva Jason Bourne alakját. A franchise bűvöletében élő üzletembereket nem hatotta meg sem a harmadik rész végére elért dramaturgiai végpont, sem a Damon/Greengrass páros merev elzárkózása. Előbb nélkülük próbálkoztak a vonatkozó univerzum bővítésével, majd végül őket is meggyőzték, lenne értelme tovább bonyolítani a kémmesét.

Egy természetes nyugvópontjára jutott történetet azonban nem egyszerű újra mozgásba lendíteni. Bourne múltjába újabb titkot csempészni legalább olyan mesterkélt húzás, mint ráküldeni egy újabb gonosz CIA-igazgatót. Hiába bukkan fel a Facebook fiktív megfelelője és hangzik el Snowden neve többször, releváns folytatás helyett felmelegített konfliktusokat és alulírt karaktereket kapunk. A főhősben vibráló kettősségek és a hitelesség illúziói nélkül Bourne nem sokban különbözik a Tom Cruise megformálta rendcsinálóktól. A rutin ellenben üzembiztosan működik, a filmet Greengrass akciójelenetei és Damon jelenléte emelik ki a tisztes iparosmunkák mezőnyéből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12886