KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csak azért is szerelem!

Vajda Judit

Goodbye to All That - amerikai, 2014. Rendezte és írta: Angus MacLachlan. Kép: Corey Walter. Szereplők: Paul Schneider (Otto), Melanie Lynskey (Annie), Heather Graham (Stephanie), Audrey P. Scott (Edie). Gyártó: Epoch Films / RC Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 85 perc.

Úgy tűnik, a szerencsétlenkedő Bridget Jones-ok világában a férfi csak szuperhős lehet: ritka madár a vásznon a lúzer szingli pasi. Ha nagy ritkán mégis felbukkan egy-egy alkotás hőseként, akkor is általában független filmekben és jórészt frissen elhagyott-becsapott férjként jelenik meg (Egy férfi naplója, Napos oldal, Jeff, aki otthon lakik). Nincs ez másként Angus MacLachlan rendezői debütálásával sem, ami egy hétköznapian boldog élet idilli töredékeinek felvillantása után rögtön belecsap a lecsóba. A mit sem sejtő Ottóval együtt a néző is meglepetve értesül róla, hogy ami egy 8 éves kislánnyal megspékelt szeretetteljes házasságnak tűnt, az az egyik félnek már nem felel meg, és váratlanul kilép belőle. A magára hagyott főhős először megpróbálja megérteni a történteket, majd amikor kiderül, hogy ebben (ex)neje nem partner, kénytelen-kelletlen elkezd megismerkedni az agglegényélet kiváltságaival, azaz elsősorban a testi örömökkel.

Valami különös varázslat (esetleg a forgatókönyv hibája) folytán Ottónak nem kell elszánt puncivadászatba kezdenie – a kiéhezett, kívánatosabbnál kívánatosabb nők szinte mind maguk találják meg. Mindebből úgy tűnhet, hogy egy pergő cselekményű, céltudatos romkommal állunk szemben, de a Csak azért is szerelem! egyrészt nem dönti el, hogy vígjáték vagy dráma akar-e lenni, másrészt a szexuális habzsolásokat bemutató epizódokat nézve egyszerűen képtelenség eldönteni, miről is kíván szólni. Van benne ugyan egy-egy jól eltalált jelenet és figura (például a válás „bejelentetése” a pszichológussal vagy a saját magára mániákusan teljes nevén hivatkozó szentfazék nimfomániás), de az egész valahogy cseppfolyós, nem áll össze. Ennek köszönhetően ha más nem is, az értetlenség átjön, amit a főhős érezhetett, amikor felesége mindenféle magyarázat nélkül elhagyta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12316