KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Cimborák – Nádi szélben

Soós Tamás Dénes

Magyar, 1958. Rendezte: Homoki-Nagy István. Szereplők: Fickó, Pletyka, Nimród. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 77 perc.

 

„A film forgatása közben egyetlen állat sem sérült meg” – kereshetjük, de nem fogjuk fellelni ezt a ma már kötelező feliratot Homoki-Nagy István természet- és játékfilmjében. Lehet, hogy az ötvenes években még egyébként sem volt előirányozva, de él bennünk a gyanú: a Cimborákban pár tojás- és állatevést meglehetősen hűen vittek színre. A korabeli sajtó azonban nem a még engedékenyebb etikai normákon, hanem a fikciós elemek beemelésén lovagolt. Vagyis azért ítélték el a filmet, amiért az több mint fél évszázad távlatából is nézhető: a vizsla, a tacskó és a héja kitalált kerettörténete miatt, aminek köszönhetően a film túlmutat a kis-balatoni nádas élővilágának puszta bemutatásán. Habár a sztori nem nagy – eltévedt ebek igyekeznek haza, közben megismerkednek a nádas állataival –, ám Homoki-Nagy képes volt játékosan művelni azt, amit az amerikai álomgyár csak émelyítő giccsel: úgy mesélte el a két, emberi jellemvonásokkal felruházott kutya sztoriját, hogy mellesleg ismeretet is terjesztett.

A nádrengeteg élőlényeinek ismertetéséből mai szemmel ugyan hiányzik a Sivatagi show fanyar iróniája, de a korábbi Homoki-klasszikushoz, a Velencei Filmfesztiválon is díjazott Gyöngyvirágtól lombhullásighoz viszonyítva itt már megjelenik a humor. Ami persze olyan, amilyen (modoros), de a szöveg egyébként is inkább költői babérokra tör – és az egyre komorabbá váló film le is aratja azokat. Az egyenesen tragikus végkifejletbe már nem nehéz belelátni az ‘56-os forradalom leverését követő letargiát. Az expresszionista stílusban forgatott finálé az értelmetlen emberi pusztítást szögezi szembe a természet törvényeként felmutatott élethalálharccal. A Cimboráknak pont a pajkosság és a kíméletlenség alulhangsúlyozott kettőssége szavatolja különlegességét.

A hangnemen a folytatás enyhített: az 1960-as Hegyen-völgyön a vízesésen leszökkenő Fickóval már virtigli kalandfilm, aminek láttán Walt Disney is elismerően biccentene. Olyannyira, hogy Hubert Géza Wells állatidomár a Cimborák elkészítése után keveredett ki Hollywoodba és lett világhírű.

Extrák: A természetfilmezés hőskoráról beszélget Rácz Gábor rendező és Fazekas Eszter filmtörténész.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11886