KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Budapesti tavasz

Kránicz Bence

Magyar, 1955. Rendezte: Máriássy Félix. Szereplők: Gábor Miklós, Molnár Tibor, Gordon Zsuzsa. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 86 perc.

Magyarország német megszállása, a nyilas hatalomátvétel, illetve a honi zsidóság deportálásának 70. évfordulója adja az apropót Máriássy Félix alapművének dvd-megjelenéséhez. Az ország náci és nyilas uralom alóli felszabadítása után tíz évvel, 1955. április 4-én bemutatott Budapesti tavaszt a korabeli kultúrpolitika eleve reprezentatív presztízsdarabnak szánta, a készítőkre így komoly nyomás nehezedett: nemcsak a kommunista direktíváknak kellett megfelelniük, de a vészkorszak túlélői (köztük az eredeti regényt jegyző Karinthy Ferenc és a főszerepet játszó Gábor Miklós) élményeinek, traumáinak feldolgozásához is kellő érzékenység és óvatosság szükségeltetett. Máriássy és alkotótársai múlhatatlan érdeme, hogy a film e kettős szorításban sem vált érdektelen kurzusdarabbá vagy pusztán a kulturális emlékezet kontextusában jelentőséggel bíró kuriózummá. Sőt, a Kádár-rendszer kánonjában betöltött kétségbevonhatatlan pozíciója sem kell, hogy elriassza a mai nézőt a Budapesti tavasztól, amely primér filmélményként hatvan év távlatából is lendületes, izgalmas munka.

A történet magán hordozza ugyan a pártállami propaganda terheit, az árnyalatlan történelemkép mögött azonban valós tapasztalatok, őszinte emberi pillanatok, a múltábrázolás találó és érzékletes megoldásai teszik hitelessé és élvezetessé a végeredményt. A hadseregből dezertáló, háborútól megcsömörlött hős rokonai lakásán igyekszik kivárni a rombolás végét, itt találkozik egy bujkáló zsidó lánnyal. Ám Jutka a nyilasterror áldozatává válik, a szerelmes Zoltánt pedig fájdalma és újjáéledő tettvágya arra indítja, hogy csatlakozzon a partizánokhoz. Érdemes túllépni a fals tanulságon – miszerint egyedül a kommunisták állhatják útját a pusztításnak, és akinek helyén van a szíve, közéjük áll –, és arra figyelni, milyen remek portrét ad a film a házban rejtőző, kisszerű túlélési stratégiákkal próbálkozó, többségükben gyáva átlagemberekről (akik ellenszenvesek ugyan, mégis problematikus ítélkezni fölöttük), vagy arra, mennyire intenzív és megkapó az egymásra találó szerelmesek jelenete. Illés György sok közelivel, többteres kompozíciókkal, hatásos és jelentésteli fénykezeléssel (lásd a pislákoló mécsessel világító, a fenyegetett tisztaságot jelképező Jutka képét) teszi átélhetővé az egymásra utaltság és a folyamatos szorongás élményét, de a bombázott pesti utcák neorealista ihletettségű felvételei is maradandók. A dunaparti tömeggyilkosság sokat elemzett szcénája máig a legemlékezetesebb képsor a magyarországi holokausztról, miközben a téma ábrázolhatósága körüli évtizedes esztétikai vitákra is érvényes választ ad.

Extrák: Varga Balázs filmtörténész és Zombory Máté szociológus félórás beszélgetése A hiány filmje címmel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11740