KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Szextétika

Kelecsényi László: Filmszextétika

Szex a vásznon

Veress József

Filmszerelmi ábécé kezdőknek és haladóknak.


Woody Allen szerint két dolog fontos az életben. Az egyik a szex, a másik meg egyáltalán nem lényeges. Kelecsényi László, a Filmszextétika szerzője e paradox tételt elfogadva könyvében mindarról szól, ami a filmes erotika témakörében fontos és kevésbé lényeges. A szűkített optika (a kötet stílusosan karcsú, akár egy vonzó női derék) kizárta az enciklopedikus teljességet, az összeállítás természetesen szubjektív, ugyanakkor rendkívül sokoldalú és változatos, a vizsgált jelenségek összefüggéseit és hátterét alaposan feltáró, elegáns tanulmány. Műfaji címkével nehéz lenne jellemezni, mivel igazi értéke rokonszenves eklekticizmusában rejlik. Az értekezés már-már tudományos hitelét klasszikus gondolkodóktól kölcsönzött frappáns idézetek szavatolják, a mozi-illusztráció impozánsan gazdag, a fejtegetések stílusa pedig rendkívül szellemes. Mindazonáltal a könyv egyáltalán nem kompiláció, hanem igényes esszéfüzér: filmszerelmi ábécé, melyben a különböző korok és divatok, erkölcsök és felfogások tükrébe pillanthatunk.

Néhány címszó: a szexuális forradalom és szerelmi szabadságharc ideológiája, kalandok az érzékek birodalmában, monogámia és vidéke, a vágyak titkos tárgyai, tabudöntögetések, ízlésficamok, politika és lepedő, szűzies szemérem és mély torok, pornográfia és prostitúció – a felsorolást hosszasan lehetne folytatni. A fogalmi magyarázatok meggyőzőek, amin aligha csodálkozhatunk, hiszen többek között Augustinus, Simone de Beauvoir, Diderot, Fourier, Kierkegaard, Ortega, Rousseau és más tekintélyek szólnak hozzánk a lapokon – nem beszélve a hazai szellemi élet kiválóságairól. A test szavainak bemutatása mellett talán csak a vonzás és taszítás köznapi frazeológiájának leltára lehetne bővebb – annak bemutatása, milyen út vezetett a szemérmes szalonnyelvtől a durva vulgarizmusokig, bár a folyamatra számos utalás történik. A végső konklúzióval, miszerint az egyenlőtlen szabadság, pontosabban szabadosság korában élünk, természetesen egyetértünk. Jogos az aggodalom: „Ki viszi át a szerelmet? – kérdezte egy magyar költő a 20. század második felében. Attól tartok, ma már nincs is mit átvinni. Vagy mégsem?” Az utolsó lapon, a záró-passzusban nem kevesebb, mint tizenegy kérdőjel szerepel, ami egyértelműen azt jelzi, hogy Kelecsényi tartózkodik a kinyilatkoztatástól, helyette meditációra hív fel, kétségeit nem szégyelli, bátran bevallja.

A cinéfilek hálásak lehetnek az emlékezetes jelenetek gyakran ironikus felelevenítéséért. Mivel Kelecsényinek kisujjában van a filmtörténet, ontja magából az érdekes példákat. Klasszikusokat épp úgy említ, mint újkori szenzációkat. Sikeres és kevésbé ismert darabokat egyaránt. Mielőtt kezembe vettem a kiadványt, gonoszkodó ötlettel, tesztként felírtam húsz címet: vajon említés esik-e róluk? Nos, egy kivételével mindegyik szerepel (a kakukktojás – ha már megemlítettem – a Gilda, de hát kinek a papné, kinek a lánya). Nem hiányozhat a panorámából kis világunk sem, jóllehet mi kissé megkésve ráztuk le a tiltás, a prüdéria, a szűkkeblűség (nem anatómiai értelemben!) bilincseit. A Megszállottak (Makk Károly, 1961) fogadtatásáról szólva K.L. szokásához híven szelíden megsuhogtatja kritikusi pálcáját, amikor kétségbe vonja a férfi főhősök intim kapcsolatára vonatkozó feltételezést. Igaza van – amiként akkor is, amikor az Emanuelle-t és bájos néhai megszemélyesítőjét fejtegetései hátsó traktusába űzi. Fapados tanulság: korántsem minden vérforraló, ami meztelen.

A Filmszextétika – a játék a címmel is dicséretet érdemel – kellemes olvasmány, okos kalauz. Noha sokadik hozzászólás az örök és megunhatatlan témához, tartózkodik a közhelyszerű ismétlésektől, nem reked meg a felszínen, találóan kapcsolja össze az elméletet a gyakorlattal. Korszerű szempontokat kínál az ínycsiklandozó játékhoz, melyet általában ketten (néha hárman, máskor még többen) játszanak s az égvilágon szinte mindenki gyakorol, sőt szakértőként magyaráz. Megtudhatjuk belőle, mit ér a szex, ha mozgóképek formájában kúszik az életünkbe.

 

Scolar, 2014       


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 36-36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11701