KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Most jó

Kovács Kata

Now is Good – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Ol Parker, Jenny Downham regényéből. Kép: Erik Wilson. Zene: Dustin O’Halloran. Szereplők: Dakota Fanning (Tessa), Kaya Scodelario (Zoey), Olivia Williams (Anya), Jeremy Irvine (Adam), Rose Leslie (Fiona). Gyártó: Goldcrest Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 102 perc.

Kevés téma olyan hálás alapanyaga a melodrámának, mint az élet elillanása. Legyen szó időskori hanyatlásról, vagy váratlanul lecsapó, gyógyíthatatlan betegségről, könnyű megszólítani a közönséget ezekkel a történetekkel – hiszen ki ne tartana a halál elkerülhetetlenségétől, vagy egy kegyetlen betegség kiszámíthatatlanságától. A gyerekkorban lesújtó halál különösen érzékeny kérdés, és ahogyan előtte sokaknak, a Most jó-t jegyző Ol Parkernek sem sikerül kellően visszafogottan megközelítenie. (Az ellenpéldák egyike a francia Valérie Donzelli-Jérémie Elkaim alkotópáros tavaly bemutatott Szemünk fénye című, játékos munkája.) A keleti nyugalom – Marigold Hotelt íróként jegyző alkotóról az előbbi film, valamint rendezői debütálása, az Egy szoknya, egy szoknya után nehéz volna többet elmondani, mint hogy színvonalas, másodvonalbeli mozikat gyárt, amelyekben rendszerint több az optimista életigenlés, mint ahogyan azt a téma indokolná.

A Most jó a tizenhat éves, leukémiás Tessa naplója, aki késő gyerekkorától tudja, nem fogja megérni a felnőttkort. Bakancslistát ír, majd szerelmes lesz, a lagymatagra sikerült szex-drog-őrültség mellé jön még motorozás a tengerparton, éjszakai fürdőzés, csókolózás a csillagok alatt és ölelés a hóesésben. A kiváló szereposztás és az átélhető figurák sem feledtetik teljesen az ordító közhelyeket, bár a könnyfacsarást azért sikerül garantálniuk. Ez is az egyike azoknak a moziknak, ahol a rák nem több egy rövidre nyírt, helyes frizuránál – nem sodródunk túlságosan mélyre a betegség, az elmúlás vagy a családot érintő gyász taglalásában, de mivel a Most jó elsősorban a kamaszközönség számára készült, ez talán nem is olyan nagy hiányosság. Minthogy a tinifilmek között még mindig a tisztességesebb vállalások közé tartozik, idézeteivel valószínűleg sok tizenéves lány fala lesz tele hamarosan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11343