KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fehér pokol

Kovács Marcell

The Grey – amerikai, 2012. Rendezte: Joe Carnahan. Írta: Ian Mackenzie Jeffers novellája alapján Joe Carnahan és Ian Mackenzie Jeffers. Kép: Masanobu Takayanagi. Zene: Marc Streitenfeld. Szereplők: Liam Neeson (Ottway), Dallas Roberts (Hendrick), Frank Grillo (Diaz), Dermot Mulroney (Talget). Gyártó: Lidell Entertainment / Scott Free Productions. Forgalmazó: Pro Video. Feliratos. 117 perc.

Hiszel a szerelem utáni életben? Cher és sokan mások után a Fehér pokol alkotói is a művészet e megunhatatlan, örök kérdésén rágódnak, és arra a nem meglepő következtetésre jutnak, hogy igenis létezik élet a szerelem után, de sok köszönet nincs benne. Fagy, éhség, szenvedés és izzó szemű, habzó szájú farkasok teszik keservessé.

Repülőgép-szerencsétlenséget szenvedett olajbányászok maroknyi csapata küzd az életben maradásért az alaszkai hegyekben, épp egy vérszomjas farkasfalka vadászterületén. Liam Neeson ismét akcióhőst játszik, de most filozofikus hangulatban, ő a túlélők vezetője, a búsképű vadász, akinek puska híján kitartása és bátorsága a fegyvere. Nincs könnyű dolga, szerelmi bánat és szuicid rohamok gyötrik, valami belül mégis fűti, hajtja. A történetet mintha Jack London vagy Hemingway írta volna, azt üzeni, hogy az elemek, az állatvilág és állatiasodott embertársaink ellen folytatott szüntelen küzdelmünk tart minket életben. Joe Carnahan, a férfias filmek írója, rendezője, a kölyöklelkületű Füstölgő ászok és Szupercsapat után visszatalált a helyes ösvényre, a Narkó és A zsaruk becsülete keserű, viharvert hőseihez. A Fehér pokolban kemény emberek kemény halált halnak, szeretteiktől távol, elzárva a világtól, térdig érő hóban – még eltemetni sem lehet őket. Az állandó hófúvás miatt homályos képek és a fagyos szél fülsiketítő zúgása a kilátástalanság érzését keltik. A digitálisan rajzolt farkasok nélkül is kellőképp nyomasztó, végzetes hangulatot tovább fokozza Neeson vadászának vásznat betöltő, reményvesztett tekintete. A film leghatásosabb pillanatában hőseink az éjszaka közepén egyszer csak tucatnyi világító farkasszempárral találják szemben magukat. Mintha hirtelen felkapcsolnák a kis lámpákat, láthatóvá válik a sötét titok, az embert próbáló nehézségeken, a törött végtagokon és a dermesztő hidegen túli valódi fenyegetés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11101