KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kéjjel-nappal

Vajda Judit

Knight and Day­ – amerikai, 2010. Rendezte: James Mangold. Írta: Patrick O'Neill. Kép: Phedon Papamichael. Zene: John Powell. Szereplők: Tom Cruise (Milner), Cameron Diaz (June), Peter Sarsgaard (Fitzgerald), Maggie Grace (April), Paul Dano (Simon). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

 

 

Szőke szépség gyakorolja a repülőgép mosdójában a csábmosolyt és a megfelelő szöveget, miközben kiszemeltje – egy lenyűgözően koreografált akciójelenetben – egy egész rakomány rosszfiút hatástalanít, majd ugyanazzal a játszi könnyedséggel kínálja tequilával a tett helyszínére érkező hősnőt. A Kéjjel-nappal legjellemzőbb képsorát az ebben tapasztalt kettősséget továbbvivő számos hasonló követi, miközben a hétköznapi lány, June és a Roy Miller nevű szuperkém elképesztő kalandok során a fél világot bejárja, szinte minden közlekedési eszközzel, földön-vízen-levegőben (épp csak a Holdon nem landolnak egy rakétával). Az alkotók ezenkívül a kaland- és kémfilmszótárat is végiglapozták: akció-romkomjuk A smaragd románcától a Bourne- és Bond-darabokon át Hithchcockig tartalmaz utalásokat nagy bőséggel.

Nem az így kialakult kellemes katyvasz teszi azonban, hogy a film mégsem működik (vagy legalábbis nem működik eléggé). A legnagyobb baj vele az, hogy egyszerre kíván a női fantázia és a férfivágyak mozgóképes beteljesítője lenni. A férfi főhősnek tetőtől talpig cool mind a 170 centije, fél kézzel elintéz bárkit és csupa izgalom mellette az élet (lásd ellenpontként a volt barátot, az unalmas, szürke tűzoltót), miközben a védelmező ösztön is munkál benne és még a szüleit is szereti. A hosszú combú főhősnő pedig imádja az autókat, és mikor hisztériázni kezd, épp a megfelelő pillanatban, gombnyomásra omlik eszméletlenül a karjainkba. Az „akció akció hátán”-megoldás a férfiaknak, míg az ezt időnként megtörő lassabb tempó a hölgyeknek kedvez – csakhogy így a két nem közül valamelyiknek végül nem lesz jó. James Mangold tehát az olyan fajsúlyos alkotások, mint a Copland, az Észvesztő, A nyughatatlan és a Börtönvonat Yumába után egy mind a rendező, mind a néző számára habkönnyű és szépemlékű, ám sajnos korántsem kielégítő nyári kalandként működő művet alkotott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10262