KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó dal

Szabó Noémi

The Last Song – amerikai, 2010. Rendezte: Julie Anne Robinson. Írta: Nicholas Sparks, Jeff Van Wie. Kép: John Lindley. Zene: Aaron Zigman. Szereplők: Miley Cyrus (Ronnie), Greg Kinnear (Steve), Bobby Coleman (Jonah), Liam Hemsworth (Will). Gyártó: Touchstone. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 107 perc.

 

Miley Cyrus tízéves kora óta dolgozik a hírnevén, és ennek újabb állomásaként, a Hannah Montana-franchise-tól és popénekesi karrierjétől függetlenül, Az utolsó dalban drámai színésznőként is kipróbálta magát. 2002-ben Mandy Moore, egy akkori tinédzser popikon hasonló terveket dédelgetve főszerepet vállalt a Séta a múltba című Nicholas Sparks regényéből adaptált melodrámában, ami elősegítette színészi karrierjét – Miley pontosan ugyanerre vágyott, így a Disney részéről magát Sparks-ot kérték fel egy regény és egy forgatókönyv párhuzamos megírására, kifejezetten tinisztárjuk részére.

A film a Sparks-univerzum emblematikus darabja, a konzervatív, keresztény vallásossággal átitatott értékrend és a szerelmi tematika mellett a szerző legfőbb motívumai sem hiányozhatnak belőle; ahogyan a korábbi filmadaptációkban (Üzenet a palackban, Séta a múltba, Szerelmünk lapjai, Éjszaka a parton, Kedves John) már megszoktuk, itt is nagyon fontos szerepet kapott a vízpart, a levelezés, és a kétkezi munka dicsőítése (bár ezúttal nem ácsolás, hanem üvegablak készítés kovácsolja össze a szereplőket). Ezek mellett egyetlen humoros betét erejéig (a mosómedve-horrorban) Miley Cyrus Disney-csatornás múltja is visszaköszön.

Ahogyan az Alkonyat esetében is várható volt, ismét csak szinte azonnal megindult a találgatás a két főszereplő, Cyrus és Liam Hemsworth kapcsolatát illetően. Be is bizonyosodott, hogy a gyöngyvásznon látott szerelem a valóságban is szárba szökkent a fiatalok között. Ráadásul az anyát alakító Kelly Preston azzal együtt vállalta a szerepet, hogy 17 éves fia a forgatás kezdete előtt fél évvel halt meg tragikus körülmények között, így produkció tálcán kínálja a média gépezetének mindazt, ami csak elvárható: egy bestseller, egy blockbuster, egy soundtrack, bulvárhírek sorozata és mellékesen 107 perc melodráma egyetlen csinos csomagban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10169