KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Premier Plan
• Kézdi-Kovács Zsolt: Két barátját vesztette el...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: A józanság reménye Nyugat-Berlin

• Szilágyi Ákos: A félreértés fokozatai Vérszerződés
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Visszaesők forgatásán A rendező jegyzetlapjaiból 1.
• Lajta Gábor: Célpont: az ember 1982 animációs filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Közönyös felnőttek, tévelygő fiatalok Sanremo

• Trosin Alekszandr: A montázzsal megsemmisített montázs Pelesjan mozija
• Györffy Miklós: Elektromantikus melodráma Az oberwaldi titok
• Bereményi Géza: A legutolsó snitt Villanás a víz felett
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csantavéri Júlia: Képek egy halott világból Stanley Kubrick
• N. N.: Stanley Kubrick filmjei
• Ciment Michel: Anti-Rousseau Beszélgetések Stanley Kubrickkal

• Hegedűs Zoltán: Renoir-filmek – papíron
LÁTTUK MÉG
• Szentistványi Rita: Szerelmi gondok
• Zsilka László: Keresztapa II.
• Zsilka László: A nagy kitüntetés
• Deli Bálint Attila: Bolond pénz
• Ardai Zoltán: Viadal
• Deli Bálint Attila: Dutyi dili
• Harmat György: Az a perc, az a pillanat
• Barna Imre: Kaszálás a Kánya-réten
• Kovács András Bálint: A hatodik halálraítélt
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Ez a pici mind megette A márciusi műsorokról
• Csepeli György: Az ellentmondás és a konfliktus A televízió valóságlátásáról
• Lukácsy Sándor: Képeskönyv és tört varázs Mint oldott kéve
KÖNYV
• Bíró Gyula: Esztétika és jel-elmélet Lengyel tanulmánykötet a filmszemiotikáról
• Csala Károly: Házi színháztól a tévéjátékig A szovjet „televíziós előadás”

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vasember 2

Sepsi László

­Iron Man 2­ – amerikai, 2010. Rendezte: Jon Favreau. Írta: Justin Theroux. Kép: Matthew Libatique. Zene: John Debney. Szereplők: Robert Downey Jr. (Vasember), Don Cheadle (Rhodes), Gwyneth Paltrow (Pepper), Mickey Rourke (Whiplash), Scarlett Johansson (Fekete Özvegy). Gyártó: Paramount / Marvel. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

A mozivásznakon minden konkurenciájánál sebesebben hízó Marvel-univerzum immár kétségbevonhatatlanul új origópontot kapott: az izzadtságszagba fulladt Pókember-trilógia és a maguk módján bájosan infantilis Fantasztikus Négyes-filmek éppúgy háttérbe szorultak Tony Stark kalandjai mögött, ahogy a gyerekbetegségeit csak a Farkas-spin offra leküzdött X-men-franchise sem volt képes elég erős fundamentumot biztosítani ahhoz, hogy elbírja egy csaknem félévszádos popmitológia terhét. Mint a 2008-as A hihetetlen Hulkban való feltűnése is mutatja, immár Robert Downey Jr. és Tony Stark figurája a vasbeton alapzat, amelyre egy egész fantáziabirodalmat lehet építeni – lásd még ez ügyben a jelen epizódból kígyózó utalások armadáját.

A képregényfilmek Mozartja – az első rész Iron Mongeréhez hasonlóan – a fegyvergyártó Justin Hammer személyében egyrészt ezúttal is egy többszörösen megalázott Salierit kap ellenfeléül, viszont kétségtelen, hogy Jon Favreau filmjének igazán nagy durranása Mickey Rourke és az általa alakított Whiplash. A Vasember 2 Sam Rockwell szórakoztató ripacskodása ellenére is elsősorban a két hajdani drogos-alkoholista method actor mozija: Whiplash és Vasember alakjában az utóbbi években diadalra indult két rehab utáni színészimázs küzd meg egymással. De Downey Jr./Tony Stark nem csupán állatias ellenfelét és szövetségeseit gyűri maga alá a cselekmény végére, de magát a filmet is: one-man-show-jának köszönhetően a Vasember 2 előzményénél is látványosabban redukálja jelzésértékűvé a képregényfilmek toposzait. Rourke belépőjén túl szinte minden jelenet alárendelődik a címszereplő és a páncélja alatt rejlő színész személyiségének, aki öntörvényűségének kivetüléseként mágnes módra szervezi maga köré a Vasember 2 világát, legyen szó akár a zsánerszabályok meglazításától, akár az akciószekvenciák háttérbe szorításáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10164