KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Férj és feleség

Tüske Zsuzsanna

The Accidental Husband – amerikai-brit, 2008. Rendezte: Griffin Dunne. Írta: Mimi Hare, Clare Naylor és Bonnie Sikowitz. Kép: William Rexer. Zene: Andrea Guerra. Szereplők: Uma Thurman (Dr. Lloyd), Jeffrey Dean Morgan (Patrick), Justina Machado (Sofia), Colin Firth (Richard), Sam Shepard (Lloyd). Gyártó: Blumhouse Productions / Team Todd / YFG. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 90 perc.

 

A néhány hónap leforgása alatt romkom-uralkodóvá előlépett esküvői vígjáték alműfaja végtelenbe mutató filmtermésének köszönhetően továbbra is biztoslábú trónszéken feszít – pozícióját valószínűleg még olyan apróbb balfogások sem veszélyeztetik, mint a legújabb kötelezően kiutalt, hamis reményekkel kecsegtető szerelmi lecke.

A sztárparádé fényében sütkérező tanmese főhőse ezúttal egy sikeres rádiós műsorvezetőnő, Dr. Emily Lloyd, aki bölcs tanácsokkal igazgatja a new york-i lakosság szerelmi életét, különös hangsúlyt fektetve a párválasztás problémájára. Megfellebezhetetlennek tűnő aranyszabályával, miszerint a legjobbnál nem szabad alábbadni, még az elvileg biztos alapokon nyugvó kapcsolatokat is sikerül látatlanban szétzúznia. Az egyik áldozat, Patrick, az esküvője előtt hoppon hagyott tűzoltó azonban megelégeli a Szerelemdoktor áldásos tevékenységét és elindítja bosszúhadjáratát: egy adminisztrációs trükk segítségével a nő hivatalos férjévé válik – megakadályozva, hogy hősnőnk minél előbb kimondhassa az igent a tökéletes partinak. Emily gyorsan a nép közé ereszkedik és rátalál a nem kívánt fantomférjre, akinek feltűnése természetesen számos félreértéssel, sőt egy szerelmi háromszög kibontakozásával jár.

A főállásban színészként tevékenykedő Griffin Dunne, a Meglesni és megszeretnivel és az Átkozott boszorkákkal rendezőként már szerzett némi jártasságot a romantikus vígjátékok terén, ezúttal azonban a könnyedséget inkább az elnagyoltság váltja fel. A karakterformálás esetlenségeiből és a balul elsült szereplőválasztásból adódóan csupán erőltetett menetben levezényelt bonyodalmakkal, kényszerű egymásratalálásokkal szembesülünk és továbbra is rejtély marad, hogy az arisztokratikus elegancia és a bumfordi báj hogyan kerülhetett végül közös nevezőre.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9927