KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hihetetlen Hulk

Fekete Tamás

Incredible Hulk – amerikai, 2008. Rendezte: Louis Leterrier. Írta: Zak Penn. Kép: Peter Menzies Jr. Zene: Craig Armstrong. Szereplők: Edward Norton (Bruce Banner), Liv Tyler (Betty Ross), Tim Roth (Emil Blonsky), William Hurt (Ross tábornok). Gyártó: Marvel Enterprises / Universal / Valhalla Motion Pictures. Forgalmazó: UIP - Duna Film. Feliratos. 123 perc.

 

Hulk talán a legellentmondásosabb szuperhős: noha ő is egy véletlen baleset következtében tesz szert képességeire, valójában nem maga irányítja természetét, a harag és a düh hatására változik át monstrummá. Miközben teljes városrészeket és komplett harckocsi-alakulatokat zúz össze, nem a Jóért küzd; kézzelfogható ellensége másodlagos, elsősorban magát kell legyőznie, (szuper)egója próbálja átvenni az irányítást a felszínre törő id helyett.

A filmvásznon mindeddig szűznek számító Vasemberrel szemben Hulk nem minden előzmény nélküli; Ang Lee moralizáló, görög sorsdrámákat idéző 2003-as tanmeséje a zsáner egyik legerősebb látványvilágú félreértelmezését, egyben egyik legnagyobb bukását is eredményezte. A hihetetlen Hulk úgy folytatja a szuperhős történetét, hogy egyfelől előzményének tekinti a korábbi filmet, mégis igyekszik minél jobban elhatárolódni tőle.Miközben a teljes stábot leváltották, érezhetően ügyeltek rá, hogy a korábbi színészek arcát képzeljük magunk elé (William Hurt kiköpött Sam Elliott), ugyanakkor – bár csak egy főcím erejéig – ismét láthatjuk a Szörny születését. Ez új film inkább Hulk-béta, vagyis a képregények esetében már tökélyre fejlesztett „alternatív” Hulk.

Az idei koncepció két oldalról támadta meg hősünket: miközben a stúdiónál azt a Louis Leterrier-t bízták meg a rendezéssel, aki korábbi Szállító-filmjeivel minden külső és belső korlát (valamint forgatókönyv) nélkül adagolta az eltúlzott akciót, a főszerepre a drámai színészként elkönyvelt Tim Roth-ot és Edward Nortont szemelték ki. Leterrier ráadásul nem következetes rendező: a kifejezetten művi látványú CG-akcióparádék közé rendre kézi kamerás felvételeket illeszt be, mint aki megirigyelte a Bourne-filmek és a Cloverfield látványvilágát – ennek végigviteléhez nemcsak elég bátorsággal, de a megfelelő passzussal sem rendelkezik szerződésében.

A Zöldtestű Szörny ismét alulmaradt tehát – már csak az a kérdés, hogyan áll helyt, mikor a jóval színesebb és harsányabb Vasemberrel kerül össze nemsokára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9423