KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Next

Pápai Zsolt

Next – amerikai, 2007. Rendezte: Lee Tamahori. Írta: Philip K. Dick novellájából Gary Goldman és Paul Bernbaum. Kép: David Tattersall. Zene: Mark Isham. Szereplők: Nicholas Cage (Johnson), Julianne Moore (Ferris), Jessica Biel (Liz), Thomas Kretscmann (Smith). Gyártó: Revolution Studios / Saturn Films. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 96 perc.

 

Philip K. Dick írásaival gyöngyöket szórt Hollywood elé, amiket a helyi producerek újabban növekvő étvággyal csipegetnek fel: ha munkáinak ontológiai irányultságát nem is tekintik szalonképesnek, történeteinek alapötletére mind gyakrabban vevők. Mostanára gyakorlattá lett Dick műveinek lecsupaszítása, sorozatban készülnek az olyan alibifilmek, amelyekhez csupán inspirációként, és nem adaptálandó anyagként szolgálnak írásai. A Különvélemény vagy A felejtés bére után a Next is ilyen, mélynek nem mondható, ámde végig feszült akcióthriller. Úgy fest, mintha a tavalyi keltezésű, hasonló témájú Déja Vu című Scott–Bruckheimer-mozi farvizén született volna, azt idézi szolidabb kiadásban.

Az aranyember című elbeszélés örvén készült film veleje igazi dicki paradoxon, amely a filmbeli protagonista, Chris Johnson megfogalmazásában a következőképpen hangzik: „Ahányszor látod a jövőt, az megváltozik – mert láttad, és ez mindent megváltoztat.” Johnson különleges – prekognitív – képességű bűvész, lát minden eseményt, aminek köze van a személyéhez, két perccel annak bekövetkezte előtt. Amikor a titkosszolgálat tudomást szerez egy Amerikát fenyegető atomtámadásról, megpróbálják megnyerni maguknak a férfit, hogy segítsen a terroristák és a bomba felkutatásában. A Next lényegében a világ megváltását illetően vonakodó, ehelyett inkább érzelmi életének rendbetételével bíbelődő hősnek a kálváriáját meséli el, feszes thrillerkeretbe helyezve.

Ritmusa és a lendülete löki hajszállal a tucatmozik fölé a némileg inkoherens sztorijú filmet. Lee Tamahori (Mulholand – Gyikos negyed, Halj meg máskor!) rendező a klasszikus thrillerformát szórványos Kubrick-idézetekkel (Dr. Strangelove, Mechanikus narancs), Jessica Biel – finomkodóan kitakart – idomaival, valamint rendhagyóbb akciókkal igyekszik turbósítani, és erőfeszítéseit néhol siker koronázza: a hegyoldalban lezavart menekülés-szcéna igen jól mutat a vásznon.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9116