KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó csepp

Szemadám György

 

Nagytudományú barátom, Sz. S. szíves szóbeli közlésére hivatkozva kell immár nekem is állítanom, hogy az utóbbi évek nemzetközi filmtermésének túlnyomó része két kategóriára osztható. Ügymint: 1. Kardozós filmek. 2. Dugósfilmek. Az ezen felül maradó elenyésző kisebbség a moziba járó közönség szempontjából nézvést említésre alig érdemes, oly szűk réteget érdekel. Nomármost, ha a fentemlített két típust sikerül egy filmbe ötvözni, az magától értetődő sikerként könyvelhető el. Róbert Towne amerikai filmrendezőnek nem csupán ez sikerült maradéktalanul, de az is elmondható. Az utolsó csepp című alkotásáról, hogy minden ízében profi munka. A film főszerepét a Mad Max-sorozatból ismert Mel Gibson alakítja, aki ezúttal kiérdemesült kábítószercsempész. Mac – az érzőszívű szerelmes és példaszerű apa – szerepében sajátos kétarcúságával nyeri meg nézői szívét. Ugyanez a kétarcúság jellemzi gyermekkori barátját, Fresciát, a rendőrség kábítószeres csoportjának hadnagyát is. Kürt Russel – Frescia szerepében – gyermekien tiszta mosolyával és hiúz-tekintetével mindvégig kiszámíthatatlan, veszélyes barát és ellenfél. A szereposztás nagy találmánya, hogy a két férfi-főhős alkatából adódóan éppen a szerepek felcserélése lenne a kézenfekvő megoldás, így vetélkedésük és testvérharcuk jóval több feszültséggel lesz teljes. A bonyolult kapcsolatok szövevénye természetesen drámai konfliktusokhoz vezet, de a film a jól bevált hollywoodi happy anddel zárul. Nem is tudom, hogy kardozós-dugós műfajban láttam-e már ilyen tökéletes munkát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/05 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4352