KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anasztázia

Turcsányi Sándor

 

Hát, jó! Próbáljuk meg elképzelni Molotov búcsúját Ribbentroptól a bécsújhelyi várbörtönben. Brr, rémes. Ezek a bolsik (és üzletfeleik) nem festett képre való népek. De még színes rajzfilmre sem. Milyen lenne a kipörgő lábú Lenin, amint azt mondja: bip-bip? Sztálin, amint röhög, mint Mardel, a kutya? Az ilyen rajzfilmektől nem hogy rosszat álmodnának a gyerekek, de némelyikük alighanem nyugdíjas koráig havonta cserélgetné az analitikusait. Valami ilyesmi járhatott a Fox szakembereinek fejében, amikor – nyilván, hogy lenyomják a Disneyt – rajzfilmre álmodták az utolsó Romanov hercegnő máshol vériszamos történetét. Első dolguk volt ugyanis, hogy kirendezték a büdös vörösöket a cuccból. (Köztünk szólva ez a legkevesebb, amit érdemelnek.)

Rasputin (még a Boney M-től ismerhetjük, valódi neve Ra, Ra, Rasputin) átka, miszerint vesszen ki a ház (ti. a cári) egy jelentősebb futkosás során valósul meg, úgyszólván vér nélkül. De még így is hajszál kerül a levesbe. Anastasia és idős nagyanyja meglép a vég elől. Az anya-cárnő Párizsig szalad, Anastasia úgy dönt, alámerül és kibekkeli a komcsikat. Ismerős gyakorlat, de rajzfilmen nem mindig jön be. Ezért hősnőnk nagyanyjához készül Párizs országba, aki 10 millió rubelt szánna annak, aki elhozza neki onokáját. Adott még egy fiatalember, Dimitrij, aki kibéreli a Bolsojt, hogy szereplőválogatást tartson, és ott tegyen szert egy megfelelő ál-Natasára (a vériben lehet, máshol lásd: ál-Dimitrij), akit aztán a zsíros jutalom fejében rásózna a szenilis nagyanyóra. Mondanom sem kell, lesz ebből sok bonyodalom, elverik Rasputint, mint jég a határt.

Nos, a huszadik századi rókáknak tök igazuk van. A történelem azért van, hogy időnként jól átírjuk, mert annyira ciki. Legyen közben sok ének és zene, hogy örüljön a szív és a CD is hozzon a konyhára. (Mellesleg régen hallottam ennyire unalmas és szellemtelen szövegfordítást.) Amúgy bejött nekem Anastasia, de nagyon. Alig várom a gyártó által ígért folytatást. De nemcsak azt, a sok többi Fox rajz-revüt is. A Romanovok vasvesszeje után mondjuk a Habsburgok nádpálcája is jól mutatna amerikai kézben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3683