KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Téli menedék

Vajda Judit

The Lodge – amerikai, 2020. Rendezte és írta: Severin Fiala és Veronika Franz. Kép: Thimios Bakatakis. Zene: Danny Bensi és Saunder Jurriaans. Szereplők: Riley Keough (Grace), Jaeden Martell (Aidan), Lia McHugh (Mia), Richard Armitage (Richard), Alicia Silverstone (Laura). Gyártó: FilmNation Entertainment / Hammer Films. Forgalmazó: TVGo. Feliratos. 108 perc.

 

A távoli helyen található, elzárt ház motívuma számos lehetőséget rejt magában a horrorfilmes műfajban. Az osztrák Veronika Franz-Severin Fiala alkotópáros ezek közül a legkevésbé kézenfekvőt választja – második nagyjátékfilmjük után most már lehet mondani, hogy monomániásan, hiszen a szóban forgó ház a Jó éjt, anyu!-t követően az angol nyelvű Téli menedékben is csak praktikus helyszíne a szülők és gyermekek közötti, traumákkal, elfojtással és lelkiismeret-furdalással terhelt viszonyból adódó konfrontációnak. (Mindehhez csodás háttér-információ, hogy Franz és Fiala nagynéni és unokaöcs.)

Azt sem túlzás kijelenteni, hogy a Téli menedék variáció ugyanarra a témára, mint amiről a Jó éjt, anyu! szólt. Ezúttal is két gyerek kezd kínozni egy olyan anyafigurát, akit imposztornak tartanak. Csak miközben a Jó éjt, anyu!-beli ikerfiúk gyanakvása, hogy plasztikai műtétből lábadozó anyjuk egész arcot eltakaró kötései alatt nem is az anyjuk rejlik, bivalyerős high concept volt, addig a Téli menedék premisszája az édesanyjuk helyére befurakodó mostohát kikészítő testvérpárról sokkal kevésbé eredeti. És mindez sajnos az új film összes többi eleméről is elmondható: a vallási téboly már-már fájóan elcsépelt horrormotívum, ahogy a behavazott táj és a kandallós faház dominálta környezet is sokkal ismerősebb terep, mint a Jó éjt, anyu! szinte a gonoszságig steril közege volt. (Az alkotók minden bizonnyal kevésbé befogadónak érezték az osztrákhoz képest az angolszász célcsoportot.) A jó hír viszont, hogy a Téli menedék csak a korábbi munkával összehasonlítva vérzik el, önmagában nézve kiváló darabja a felfutóban lévő indie-horroroknak. Ulrich Seidl állandó forgatókönyvírójaként (és nem mellesleg feleségeként) Franz mindent tud a rémálmokról és a (vallásos) őrületről, unokaöccsével oldalán ismét remekül felépített pszichohorrort tett le az asztalra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14594