KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelem második látásra

Barkóczi Janka

Mon inconnue – francia, 2019. Rendezte: Hugo Gélin. Írta: Igor Gotesman, Hugo Gélin és Benjamin Parent. Kép: Nicolas Massart. Szereplők: Francois Civil (Raphael), Joséphine Japy (Olivia), Benjamin Lavernhe (Felix), Camilla Lallouche (Mélanie), Edith Scob (Gabrielle). Gyártó: Zazi Films. Forgalmazó: Hungaricom. Feliratos. 117 perc.

 

Raphaël és Olivia kapcsolata ideális kamaszszerelem, amiből a gimnázium után egy tökéletesnek induló házasság lesz. A gondok akkor kezdődnek, amikor Raphaël, a tehetséges író, az általa kitalált, Zoltán nevű fantasy hős történeteivel valóságos sztárrá válik, de közben észre sem veszi, hogy egyre jobban elhanyagolja jobb sorsra érdemes feleségét, aki egyben a múzsája is. Egy szép napon azonban fordul a kocka, és a férfi egy párhuzamos univerzumban találja magát, ahol Olivia a befutott zongorista, így a középiskolai irodalomtanárként tengődő Raphaëlnek újból meg kell hódítania őt. Hogy pontosan mi okozza a tanulságos dimenzióváltást, nem világos, ám a szerző tolla nyomán megszülető fikció és a valóság közti kibogozhatatlan összefüggés ettől kezdve elég hektikusan alakítja a pár sorsát.

Hiába Joséphine Japy és François Civil bájosan üde kettőse a főszerepben, az unalomig ismert, dupla hódítás története egy percig sem válik érdekessé. Néhány szórakoztató párbeszédet leszámítva inkább kínos, mint ötletes bohózatot látunk, amiből minden tekintetben hiányzik a szellem. A papírszagú karakterek és a tankönyvi sablonokból építkező forgatókönyv leplezetlen rutinmunka, az összkép pedig kifejezetten erőltetett. Hugo Gélin rendező, nem megy a szomszédba a túlzásokért, a legnagyobb összevisszaságban dobál egymásra mindent, amiben a romantika nyomai jelennek meg. A történet egyszerre kaotikus és egysíkú, de semmiképpen sem használja ki eléggé a két világ párhuzamosságaiban és különbözőségeiben rejlő rafinált lehetőségeket. A Szerelem második látásra így inkább kevesebb, mint több egy egynyári filmnél, de legalább biztosan mutatja, hogy milyen évszakot írunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14172