KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pajzán kíváncsiság

Vajda Judit

Curiosa – francia, 2018. Rendezte: Lou Jeunet. Írta: Raphaelle Desplechin és Lou Jeunet. Kép: Simon Roca. Zene: Arnaud Rebotini. Szereplők: Noémie Merlant (Marie), Niels Schneider (Pierre), Benjamin Lavernhe (Henri), Camélia Jordana (Zohra). Gyártó: Curiosa Films / Memento Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 107 perc.

 

A Marie de Régnier író-költő és Pierre Louÿs költő viszonyát a felek levelezése, az általuk írt versek és a románc folyamán a nőről készült erotikus fotók alapján elmesélő Pajzán kíváncsiság lehetett volna izgalmas vitairat arról, milyen lehetőségei voltak egy értelmiségi családban nevelkedett nőnek a „belle époque” idején Párizsban, illetve hogy mennyire tekinthető feminista ikonnak egy olyan nő, aki szülői nyomásra a vagyon kedvéért érdekházasságot köt, és aki irodalmi körökben ugyanannyira ismert neves szeretőiről, mint saját munkásságáról. Ehelyett a film csupán kilúgozott, mondanivalójától megfosztott, urbánus verziója a Lady Chatterley szeretőjének, ami szexi retróképeslapokra redukálva ismerteti egy szerelem történetét.

Pedig az alapsztoriban lett volna muníció, hiszen a Pajzán kíváncsiságban (eleinte) bátortalan, elnyomott kislányként feltűnő Marie a Pierre-rel való, elsősorban a testiségre épülő kapcsolat után odáig fejlődött, hogy – a filmben unalmasnak ábrázolt férje mellett – szeretők sorát tartotta, ezenkívül leszbikus viszonyokba is bonyolódott, miközben kora leginkább elismert női szerzője volt, mind a kritikusok, mind a közönség körében. Marie de Régnier élettörténetét azonban még a Wikipedián is izgalmasabb elolvasni, mint ahogy a Pajzán kíváncsiságban megjelenik, az unalom mellett pedig a szinte végig szobabelsőkben bonyolódó, elektronikus zenével aláfestett kosztümös dráma még mesterkéltségével is büntet. A férfikézben tartott kamerával készült erotikus és szoftpornó fotók születése mentén fejlődő cselekményt ráadásul abszolút a férfitekintet uralja – annak ellenére, hogy a lehetőség itt is adódott volna a helyzet megfordítására, hiszen a sztori egy pontján a főhősnő is kézbe veszi a fényképezőgépet. Mindebben pedig az a legszomorúbb, hogy a Pajzán kíváncsiságot egy nő, Lou Jeunet írta és rendezte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14170