KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A gyermek

Vajda Judit

The Hole in the Ground – ír, 2019. Rendezte: Lee Cronin. Írta: Stephen Shields és Lee Cronin. Kép: Tom Comerford. Zene: Stephen McKeon. Szereplők: Seána Kerslake (Sarah), James Quinn Markey (Chris), Kati Outinen (Noreen), Simone Kirby (Louise). Gyártó: Savage Productions / Bankside Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 91 perc.

 

A horror műfaj mindig is szoros kapcsolatot ápolt a család motívumával, és a gonosz által üldözött családoktól eljutott oda, amikor a család hordozza magában a gonoszt. A hippi korszak traumája ihlette klasszikusok (Ómen, Az ördögűző) még csak azt vetették fel, hogy saját gyermekünk szörnyeteg is lehet, a mai horrorfilmek viszont már beépítették magukba a XXI. század tapasztalatait is: manapság a szülőség egyre többet követel, egyre összetettebb, egyre túlgondoltabb, egyre nehezebb – és egyre gyakrabban kell egy embernek (általában az anyának) egyedül boldogulnia.

Miközben a tavalyi Örökség azt mutatta be, milyen nehéz megvédeni saját magunktól a gyermekeinket, a 2016-os Démonok között 2-ben pedig az apa hiánya majdnem ugyanolyan félelmetes volt, mint a szellem támadása, addig az ausztrál Babadook (2014) és a legfrissebb anyahorror, A gyermek azt fogalmazza meg, hogy a szeretett férj elvesztése milyen félelmetes élménnyé változtatja az anyaságot. Míg azonban a Babadookban a címszereplő rém volt a múltbeli tragédia, a feldolgozatlan gyász és az egyedülálló anyaság szimbóluma, A gyermekben az eleinte helikopterszülőként viselkedő anya (aki nemcsak azt tiltja meg gyerekének, hogy kimenjen egyedül a kertbe, de még leskelődik is utána) szemében saját fia válik félelmetessé – hogy a végére persze lelepleződjön az igazi szörny is.

Az ausztrál horrorszenzáció mellett az idei Mihez (továbbá Junghoz és Platónhoz) is kapcsolódó alkotás kevés szereplővel és kevés eszközzel dolgozik, igen finom jelzésekkel éri el, hogy higgyünk is, meg ne is a főhősnőnek abban a kérdésben, hogy a fia nem is a fia. Az ugyancsak a Babadookot idéző epilógus pedig rémségesen hitelesen fogalmazza meg, hogy a belőlünk táplálkozó vagy egyenesen bennünk lakozó szörnyet le lehet ugyan győzni, de attól még az élet egyedülálló szülőként sosem lesz könnyebb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14097