KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Őrült gazdag ázsiaiak

Benke Attila

Crazy Rich Asians – amerikai, 2018. Rendező: Jon M. Chu. Szereplők: Constance Wu, Henry Golding, Michelle Yeoh. Forgalmazó: Warner Bros. 116 perc.

 

A filmekben viszonylag kevés figyelmet kap az Egyesült Államokban élő, jelentős számú ázsiai-amerikai. Jobbára olyan alkotásokat sorakoztathatunk fel mint Wayne Wangtól a Mennyei örömök klubja, Ang Leetől Az esküvői bankett vagy Justin Lintől a Better Luck Tomorrow. Ezért is ünnepelték kritikusok és nézők egyaránt Kevin Kwan 2013-as regénye, a magyarul is olvasható Kőgazdag ázsiaiak alapján készült Őrült gazdag ázsiaiak című romantikus komédiát.

Ázsiai származásuk miatt mind a regény írója, mind a film rendezője, Jon M. Chu (Szemfényvesztők 2., G. I. Joe: Megtorlás) személyesen is kötődnek a történethez. Sőt, Kevin Kwan könyve szerint Jon M. Chu távoli rokona az alapmű és a film főhősnőjének, a New Yorkban közgazdászprofesszorként dolgozó Rachel Chunak. Rachel szingapúri kötődésű párja, Nick egy barátja esküvője miatt szülőhazájába hívja a nőt, és a távol-keleti országban Rachel végre találkozhat a férfi édesanyjával, Eleanorral és nagymamájával, Su Yivel is. Ám a kemény és hagyománytisztelő üzletasszonyok nem fogadják jól az ázsiai-amerikai nőt, főleg, miután kiderül, hogy Rachel családja miért menekült Amerikába.

Az Őrült gazdag ázsiaiak nem árul zsákbamacskát, teljesíti, amit egy melodrámai elemekkel tűzdelt romantikus komédiától elvárnak a nézők. Sőt, Jon M. Chu műve kifejezetten a bollywoodi maszalák álomvilágát idézi, ahol nincs szegénység, nincsenek osztálykonfliktusok, de még valódi, személyes konfliktusok se nagyon. Az ázsiai-amerikaiak és a szingapúriak között tátongó kulturális szakadék viszont meglepően érdekessé teszi ezt a langymeleg romkomot. Ugyanakkor az Őrült gazdag ázsiaiak éppen azt hangsúlyozza, amit már a tradicionális zsidó és a modern amerikai kultúra feszültségét bemutató 1927-es A dzsesszénekes is: Amerika (az angolul beszélő Rachel és Nick) a jövő, és Ázsiának (a mandarin nyelven kommunikáló nagymama) is tanácsos elsajátítania a nyugati típusú fogyasztói kapitalizmust és értékrendet, ha nem akar a fejlődés (Nick és Rachel szenvedélyes kapcsolatának) útjába állni. Ezért érdekes módon a westernfilmek határhelyzeti hősét, a „jó rossz ember”-t idéző, mandarinul és angolul is beszélő Eleanor kezébe kerül a döntés, hogy a haladást vagy a hagyományt támogatja. Kár, hogy maguk a főszereplők cseppet sem érdekesek, így tulajdonképpen az antagonista Eleanor menti meg az Őrült gazdag ázsiaiakat a teljes középszertől.

Extra: Törölt jelenetek, werkfilm.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13987