KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A belleville-i zsaru

Varró Attila

Le flic de Belleville – francia, 2018. Rendezte: Rachid Bouchareb. Írta: Marion Doussot, Larry Gross és Rachid Bouchareb. Kép: Alain Duplantier. Zene: Éric Neveux. Szereplők: Omar Sy (Baaba), Luis Guzman (Garcia), Biyouna (Zohra), Ériq Ebouaney (Ladji), Diem Nguyen (Lin). Gyártó: Tessalit Productions / Davis Films. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 110 perc.

 

A belleville-i zsaru megszokottól ellenkező irányú remake-je, amely (látszólag) Eddie Murphy sztárcsináló kultuszfilmjét igazítja francia szájízhez, A belleville-i zsaru halálos fegyvere 2.avagy állj, mert a mamám arab címmel nem csupán közelebb állna a valósághoz és megspórolná a műsorújságoknak a rövid szinopszist (alapszituáció, főhős, antagonisták, humoros mellékszál kipipálva), de még a megcélzott műfajra is egyértelműen utalna. Omar Sy idei multikulturális buddy movie-ja – a bőséges hazai készlet helyett Bajkeverőtől Balfácánig – a hollywoodi zsaruverzióval próbálta tovább egyengetni a legnagyobb nemzeti sztár nemzetközi karrierjét. A floridai helyszín, a hispano színésztárs, a kínai barátnő és az orosz hússaláta találkozása a svédasztalnál azonban nem szól másról, mint a sok évtizedes hazai komédia-hagyományok ráerőszakolásáról a Beverly Hills-i zsarura, amely annak idején nem csak Murphy géppuskaszájának és eleven dialógusainak köszönhette időtálló sikerét, de annak az ellenállhatatlan pofátlanságnak is, amellyel kifigurázta az „osztályok nélküli társadalom” amerikai önámítását.

A veterán író-rendező Rachid Bouchareb éppen előző filmjében, a Két férfi a városban José Giovanni-börtönballada kiváló amerikanizálásában (Two Men in Town) bizonyította, milyen pontosan és gazdagon átültethető egy félévszázados banlieue-bűndráma minden társadalmi zöngéjével együtt a kortárs Egyesült Államokba. A fordított kísérlet tökéletes kudarca nem az alkotói tehetségtelenség példája, inkább azt jelzi, hogy a gall filmipar szerint a nagyvilág kizárólag a jellemkomikum-központú vígjátékaikra vevő, méghozzá minél sokszínűbb, epizódikusabb és öntörvényűbb formában, hogy még a félanalfabéta pekingi szakmunkástanulót is lekösse. Pedig a franciák mindig is lelkes mesterei voltak az amerikai bűnmeséknek, az első James M. Cain adaptációtól (Az utolsó forduló) a sorra filmesített Goodis-regényeken át a Halálos szívdobbanásig – úgy tűnik, manapság Melville helyett csak Belleville-re futja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13932