KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Volt egyszer egy Szíria

Barkóczi Janka

Insyriated – belga-libanoni, 2017. Rendezte és írta: Philippe Van Leeuw. Kép: Virginie Surdej. Zene: Jean-Luc Fafchamps. Szereplők: Hiam Abbass (Oum Yazan), Diamand Bou Abboud (Halima), Juliette Navis (Delhani). Gyártó: Altitude 100 / Films Boutique / BE TV. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 85 perc.

Az örökkévalóságba nyúló szíriai polgárháború minden fájdalma és monotóniája egyetlen lakásba sűrűsödik. A szebb napokat látott damaszkuszi otthon terei és tárgyai szinte ontják magukból a kilátástalanságot és a szorongást. A kamera riadtan szalad szobáról szobára, és mindenhol egykor harmóniában élő családtagokba és átmenetileg ide menekült idegenekbe botlik, akik kényszerű egymásra utaltságban próbálják túlélni a környéken zajló súlyos harcok átvonulását.

Philippe Van Leeuw, aki operatőrből lett rendező, mesterien megalkotott, hosszú felvételekre komponálja meg a kamarajáték jeleneteit, melyekből egyszerre árad a rendkívüliség és a banalitás. A képfolyam a lakásban szinte teljesen magukra maradt nők körül kering, akiket a régió ragyogó tehetségei formálnak meg. A tér és a történet középpontjában a nálunk leginkább talán a Citromfából ismert sztár, a ház kemény úrnőjét alakító izraeli arab Hiam Abbass áll, aki az utolsó pillanatig ragaszkodik ahhoz, amit egy élet kemény munkájával megteremtett. A szikár vonású Abbass minden rezdülése végsőkre elszánt és hiteles, benne egy érett, nagy színésznőt látunk a karrierje csúcsán. A pályája elején álló fiatal libanoni díva, Diamand Bou Abboud szintén a szemünk előtt, megrázó módon válik egyik pillanatról a másikra törékeny kamaszlányból traumatizált asszonnyá.

A konyha, nappali és hálószoba falai közé szűkült világba kintről csak az átrepülő helikopterek, robbanások és gépfegyverek zaja szűrődik be, mégis minden pillanatban érezzük a veszély valóságát. Bár a Volt egyszer egy Szíria távolról sem tökéletes film, a zenehasználat például olykor tolakodó és keresett, mégis jeges kíméletlenséggel villant fel valamit abból a borzalomból, mely a lakásban és a lakáson kívül élőket egyszerre nyomasztja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13483