KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Haverok fegyverben

Varró Attila

War Dogs – amerikai, 2016. Rendezte: Todd Phillips. Írta: Guy Lawson könyve alapján Jason Smilovic, Stephen Chin és Todd Phillips. Kép: Lawrence Sher. Zene: Cliff Martinez. Szereplők: Miles Teller (Packouz), Jonah Hill (Diveroli), Ana de Armas (Iz), Bradley Cooper (Henry). Gyártó: Green Hat Films / Mark Gordon Company. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 114 perc.

 

Az a zsánertörténeti tény, hogy nemzetközi fegyverkereskedőket elenyészően kevés vígjáték használt eddig főhősként, még nem túl meglepő, az már annál inkább, hogy valamennyi jelentős kivétel valós történet alapján készült, az úttörőnek számító Az évszázad üzletétől (az 1976-os Lockheed-botrány fikciós köntösben) a Charlie Wilson háborúja abszurdisztáni esetén át egészen az idei Haverok fegyverben opuszig, két botcsinálta huszonéves fegyverkereskedőről, akik 2007-ben egy kormányzati szerződés keretében százmillió (embargós) kínai gépfegyvertöltényt adtak el egy (feketelistás) európai fegyvermaffiózó révén az afgán hadseregnek, miami medencék széléről. Az Arms and Dudes című dokumentumkönyv alapján írt történet elődeihez hasonlóan bővelkedik bizarr komikumban, plusz hőseivel hibátlanul illeszkedik a közelmúlt sötét karrierszatírái és stoner-vígjátékai közé is, ráadásul a rendezői feladatokat az évtized legsikeresebb vígjáték-szerzője, Todd Phillips látta el.

Mindennek fényében a Haverok fegyverben más meglepetéseket is tartogat a felhőtlen szórakozásra vágyóknak. Phillips ugyanis nem csak a Strangelove-féle maró politikai szatírának fordít hátat (az amerikai kormány tudtának és részvételének minden nyomát takarosan kigyomlálva), de a dude-páros életmódja és tevékenysége közötti sikító ellentmondást sem nagyon aknázza ki gegforrásként (eltekintve pár betépett epizódtól és a kiváló kísérőzene-válogatás ironikus kommentárjaitól). Mintha csak a buzgó író-rendezőt inkább a történetben rejlő dráma vonzotta volna (megfejelve egy bagdadi csempészút fiktív kalandjával) egy barátság leamortizálódásáról, a pozitív hősnek választott Packouz hazugságoktól széthulló házasságáról és a keserű ébredésről az Amerikai Álomból. Ezzel azonban nem csak számára idegen terepre, de veszélyes aknamezőre tévedt: amint a film elhagyja a reflektív távolságtartást hősétől, nem csak humorát veszti, de felborul az alaptéma kényes erkölcsi egyensúlya is, felvetve a kérdést, hogy pontosan miért is kellene vicces-hepiendes megváltás-történetként nézni egy háborús vérontásokon élősködő totális antihős dicstelen karrierjét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12891