KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Rebellis robotok

Bosszúállók 2: Ultron kora

Istenkomplexusok

Huber Zoltán

A gonosz géptestet ölt.

A kortárs megaprodukciók és a pornó hatásmechanizmusai között egyre erősödnek a párhuzamok. A Marvel-csillagrendszer második filmes együttállása már tényleg semmit nem bíz a fantáziára, a néző igényeit explicit módon, a lehető legközvetlenebb módszerekkel kívánja kielégíteni. A különféle vágyképekből gyúrt karakterek a játékidő során összeakadnak egy-egy menetre, a virtuóz akciók között pedig egybites drámák és vicces riposztok pihentetik a szemet. Maximálisan megkapjuk tehát, amiért fizettünk, a látvány elsőrangú, a kamera tényleg mindent megmutat. A minőségre nem lehet panasz, csak épp túlságosan steril és kimódolt az élmény ahhoz, hogy valódi borzongást érezzünk.

Joss Whedon feladata a legkevésbé sem irigylésre méltó, hisz egyszerre kellett megfelelnie a milliárdos bevételekkel számoló producerek, a fanatikus rajongók és a szuperhősökkel inkább alkalmi viszonyt ápolók elvárásainak. Az író-rendező kihozza a helyzetből a maximumot, de az intenzív ingerelárasztás kínzó paradoxonját ő sem cselezheti ki. Bár Whedon mintaszerűen zsonglőrködik a szálakkal és a különféle attrakciókat is megbízhatóan szállítja, a kötelező körök szűk kényszerpályára terelik. Az elszabaduló licit törvényszerű unalomba fullasztja a sztorit, míg a kipipálandó látnivalók az egyediséget ölik ki.

Az aktuális fenyegetést a Bosszúállók visszatérő ellenfele, az öntudatára ébredt és önmagát robottestekbe töltő védelmi program jelenti. Tony Stark teremtménye markáns személyiséggel és heves érzelmekkel rendelkező mesterséges intelligencia, egy dühös, lázadó kamasz, Frankeinstein szörnyszülöttjének mai reinkarnációja. Ultron vírusként utazik és osztódik a világhálón, az aktuális technikai körítés ellenére mégis klasszikus antihős marad. Mélyen emberi, istenkomplexusban szenvedő lény, aki hőseinkkel ellentétben képtelen megérteni a hatalommal járó felelősség természetét és inkább a Föld elpusztítására tör.

Ahol minden felfokozott, ott végleg eltűnnek a tétek és egyszerűen nincs miért szorítani. Veszélyben az emberiség és vívódnak a szereplők, de a szupercsapat külső-belső problémái túlságosan távoliak, hogy átérezhessük őket. A film legerősebb pillanatai nem véletlenül azok, ahol az emberarcúbb figurák magánéleti gondjai vannak terítéken, vagy egyetlen kisfiút kell megmenteniük. A mesék akkor kelnek életre, ha a hősök helyébe képzelhetjük magunkat. E nélkül a legszebb pixelhalom is csak ideig-óráig kelthet izgalmat.

 

BOSSZÚÁLLÓK – ULTRON KORA (Avengers: Age of Ultron) – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Joss Whedon. Kép: Ben Davis. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Robert Downey Jr (Stark), Chris Evans (Rogers), Chris Hemsworth (Thor), Mark Ruffalo (Banner), Scarlett Johansson (Romanoff). Gyártó: Marvel Studios. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 142 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 35-36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12243