KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A bűn árnyékában

Tosoki Gyula

Le menace – francia, 1977. Rendezte: Alain Corneau. Szereplők: Yves Montand, Carole Laure, Jean-François Balmer. Forgalmazó: Európa Records. 112 perc.

 

Az elrontott film nem egyenlő a rossz filmmel, tudvalevő, hogy olykor egy elhibázott mozi is lehet príma. Alain Corneau 1977-es munkája tökéletesen illusztrálja ezt a tételt, hiszen pazar ötletekkel van tele, mégis problematikus. A közhelyes magyar cím tucatfilmet ígér ugyan, de kifejezetten műfajtörő bűnügyi darabról van szó, amellyel mindössze annyi a gond, hogy egyes újszerűbb megoldásai nem minden esetben erősítik, hanem itt-ott gyengítik a végeredményt.

Az alapszituáció érdekes, hiányzik ugyanis belőle a gyilkos, miközben van benne haláleset, és ártatlanul megvádolt gyanúsított is akad. A nyitány egy szerelmi háromszög áldatlan viszonyai közé vezet be, majd pedig a woman-in-peril-mesék nyomvonalára áll a film, de a Corneau direktor ahelyett, hogy akkurátusan a veszélyeztetett áldozatra koncentrálna, a thrillerek zsigeri feszültségét a krimik szellemi izgalmával kezdi keverni. Ez jóllehet különös megoldás, de koránt sincs a munkája hátrányára, elsősorban azért, mert az új és újabb fordulatok záporában a nézőnek nincs ideje holmi zsánerkonvenciókon rágódni. Gondot jelent viszont, hogy egy bűnös nélküli bűnfilmben nem méltányos büntetést kiszabni a figurákra, márpedig a rendező nem képes ellenállni a kísértésnek. Ráadásul a főszerepet adó Yves Montand legendás szerepét, A félelem bérét, továbbá Spielberg Párbaját is megidéző, grandiózus(nak szánt) végjelenet nem csak a tömegfilmekben jobbára tiszteletben tartott, elemi erkölcsi érzékkel megy szembe, hanem művészi szempontból sem makulátlan. Míg a film első kilencven perce példás tempójú, addig az utolsó húsz már nem az, és a terjengős zárójeleneten a míves technikai kivitelezés sem segít.

Alain Corneau filmje tehát nem mentes a hibáktól, de feszült és figyelemreméltó darab, ráadásul az értékét két izgalmas kamaraalakítás is emeli: Montand csuklóból hozott figurája felejthető ugyan, de Maria Dubois a feleség és Jean-François Balmer a nyomozó szerepében remekül mutat.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11578