KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/április
POSTA
• Lalík Sándor: Talpra Győző! Olvasói levél
• Molnár Klára: Talpra Győző! Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hibaigazítás
FESZTIVÁL
• Hermann István: Nemzeti erkölcstörténet Válaszok és kérdőjelek
FILMSZEMLE
• N. N.: A XV. Magyar Játékfilmszemle díjai
• Hankiss Elemér: Sötét tükör? Jegyzetek a mai magyar filmek társadalomképéről

• Bikácsy Gergely: Póker és guillotine Hatásvadászok
• Szilágyi Ákos: A parasztpolgár Ne sápadj!
• Létay Vera: Szókereskedők Elveszett illúziók
• Gambetti Giacomo: És a hajó megy Fellini beszél új filmjéről
• Báron György: Repülés Kis kiruccanások
• Barna Imre: Hölgyek, opera, ópium, erő Ária egy atlétáért
• Bacsó Péter: Csupa nagybetűvel Szász Péter halálára
• N. N.: Szász Péter (1927–1983) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Gáti Péter: Bombanő
• Jakubovits Anna: Minden fordítva
• Kulcsár Mária: Husszein vére
• Jakubovits Anna: Morfium
• Simándi Júlia: Elefánt-sztori
• Greskovits Béla: Fokhagyma és ananász
• Jakubovits Anna: Talpig olajban
• Gáti Péter: Gary Cooper, ki vagy a mennyekben
• Greskovits Béla: A hét merész kaszkadőr
• Ardai Zoltán: A vadászat
TELEVÍZÓ
• Hajdú János: A planetáris kommunikáció
• Reményi József Tamás: A Himnusz tetszési indexe A februári tévéműsorokról
• Szilágyi János: Mindennapi szignálunk Beszélgetés Ipper Pállal, Matúz Józsefnéval és Elek Jánossal a TV-Híradóról
VITA
• Bernáth László: Televízió, magánvallás nélkül
• Csepeli György: Egy csodalény evilágisága
KÖNYV
• Lajta Gábor: Esztétizálás nélkül Beszélgetések a dokumentumfilmről
KRÓNIKA
• Pánczél György: Bodrossy Félix (1920–1983)

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zimmer Feri 2.

Csillag Márton

Zimmer Feri 2. – magyar, 2010. Rendezte és írta: Tímár Péter. Kép: Csukás Sándor. Szereplők: Reviczky Gábor (Feri), Pogány Judit (Vilma), Szarvas József (Pista), Kovács Vanda (Rózsi), Növényi Norbert (Csárli). Gyártó: Megafilm. Forgalmazó: Hungaricom. 100 perc.

A nyolcvanas évek egyik legígéretesebb magyar filmes tehetsége a kilencvenes évek derekán nézők tömegeihez találta meg az utat Csinibaba című filmjével. Annak ellenére, hogy a korai Tímár-remekekhez mérve (Egészséges erotika, Csapd le csacsi!) a Csinibaba gyakran öncélú poénszerkezete és szedett-vedett története sokak szemében visszalépés volt, rendezőnk a korai szatírák kompakt világlátása helyett az ezredforduló környékén a nosztalgiavígjátékok felé fordította tekintetét. Elkészült hát a 6:3 című időutazós keserű-komédia és a már címében is kellemesen lökött Zimmer Feri, mely egy tucat évvel elkészülte után, a szerencsétlen folytatás bemutatásával fedi csak fel valódi erényeit.

Tizenkét évvel a balatoni kaland után Fikász és családja egy véletlen folytán egy kastélyszálló üzemeltetője lesz. Feri továbbra sem találja a hangot Pistával, aki immár a veje, és természetesen nem bízik senkiben és semmiben, csakis saját vendéglátós megérzéseiben és praktikáiban. El is határozza, hogy a kastélyban kísértő állítólagos szellemek segítségével pörgeti fel a forgalmat, ám amikor az első álszellem hírére paratudós hölgyek érkeznek a szállóba, és felébresztik az igazi kísértetet, végképp elszabadulnak a palacsintasütők és az olcsó poénok. A film forgatókönyvét jegyző Tímár Péter vagy nagy sietségben ütötte össze a cselekmény vázát, vagy a forgatás során kellett kényszerű kompromisszumokat kötnie, mindenesetre a végeredmény azt igazolja, hogy ezúttal nem volt szerencsés a csillagok állása. Valószínűleg a fenti – ismeretlen – anomáliának esett áldozatul annak a Csukás Sándor operatőrnek a teljesítménye is, aki a Made in Hungária esetében nem hibázott, most azonban egyedül a szellem megjelenítését sikerült stílusosan megoldania. Úgy tűnik, a filmiparban – a vendéglátással ellentétben – nem válnak be a reflexből alkalmazott trükkök: az igénytelenség nem pótolhatja a kreativitást. Isten veled, Fikász család!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10478