KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az erőszak városa

Géczi Zoltán

Jjakpae – koreai, 2006. Rendezte: Ryoo Seung-wan. Szereplők: Jung Doo-hong, Ahn Jae-mo, Ahn Kil-Kang. Forgalmazó: Cinetel. 90 perc.

 

Tae-su, a szervezett bűnözés osztályának nyomozója évtizedes távollét után keresi fel szülővárosát. Egy erőszakos halált halt gyerekkori barát temetésére tér haza, egyszersmind számba venni a hajdanán szilaj ifjakból álló, a balhéktól soha vissza nem riadó atyafiság megmaradt tagjait. A kamaszkori cimborák nosztalgiája azonban gyorsan elillan, midőn kiderül, hogy bár különböző okokból és módokon, de időközben mindahányan a bűn útjára léptek, és közvetlenül vagy közvetve egytől egyig érintettek Wang-jae meggyilkolásában. A játékidő múlásával a detektívtörténet vezérszálát akció, western és melodráma teljesíti ki, amely műfaji crossovert ügyes montázstechnikai megoldások, vagány és dinamikus harci jelenetek, jól beágyazott flashbackek tagolnak.

Az erőszak városa ugyancsak tiszteletre méltó alkotógárda irányítása mellett bontja ki a komplex, több szálon futó konfliktust. Ryoo Seung-wan a kortárs dél-koreai fősodor mindössze 35 éves profija, szakterülete a nagyvárosi bűn, a dráma és a tradicionális harcművészetek szentháromsága. Számos figyelemre méltó mozit jegyez (Die Bad, No Blood No Tears, Crying Fist), rendezői eszköztárában keverednek a kelet és a nyugat hagyományai, és nem volt rest meghallgatni a hasonló zsánerben tevékenykedő japán és hongkongi mesterek (Kinji Fukasaku, Johnnie To, Ringo Lam, John Woo) példabeszédeit sem. A főszerepet játszó Jung Doo-hong harcművészeti koreográfusként, second unit rendezőként és színészként egyaránt sokat foglalkoztatott, karizmatikus sztár; ha Ázsiában castingolták volna az új James Bondot, bizonyosan felkerült volna a jelöltek listájára.

Az erőszak városa öntudatos és látványos, stílusos és kemény darab: megmutatja, hogy az alig bakfiskorú dél-koreai maffiafilmnek – miként a zsáner hongkongi vagy japán ágának – kiforrott nyelvezete és esztétikája van, bár kétségkívül jellemzi még a serdületlenek esetében oly gyakori kisebbrendűségi komplexus. Erre utal legalábbis a végső leszámolás-jelenet, amely sajnálatos módon túlcsinált és dagályos; Ryoo Seung-wan a finisben mintha bedobta volna a gyeplőt a lovak közé, hogy a nagy vetélytársak lehajrázásával alkothassa meg a grandiózus eposzt. E tekintetben kudarcot vallott, az eredmény azonban így is impozáns: veretes és intelligensen szerkesztett, erős mozi született, amely egyaránt képes érdekeltté tenni az ínyenceket és megnyerni magának az ázsiai filmekkel ismerkedőket.

Extrák: werkfilm és kimaradt jelenetek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9868