KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szökevény

Gervai András

 

A II. világháborús történet fiatal partizánhőse harc, pontosabban menekülés közben hazaszökik édesanyjához. Drámai vétségéért valóságos kálváriát jár, a forradalmi bíróság halálra ítéli. Parancsnoka azonban nem hajtja végre az embertelen döntést, s ő későbbi heroikus magatartásával rászolgál a bizalomra.

Trajce Popov rendező igyekezett szakítani a jugoszláv partizánfilmek romantikus szemléletével, sablonjaival, a csak látványos és érdekes összecsapások bemutatásával. Főhősét megpróbálta emberközelbe hozni, belülről láttatni, törvény és morál gyakran egymásnak feszülő igazságait szembesíteni... Törekvése azonban csak részben járt sikerrel, mivel nem bízott eléggé az erkölcsi konfliktus katalizáló hatásában. A morális probléma alaposabb elemzése helyett újabb látványos dramaturgiai fordulattal siklik el felette (szereplőnk a börtönben megöli apja gyilkosát). A helyzetekből és a jellemekből hiányzik a gondolati összetettség, ami a filmet felülemelhetné a műfaj tisztességesen megcsinált, átlagos darabjain.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7911