KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Philadelphia-kísérlet folytatódik

Tamás Amaryllis

Évtizede is van, hogy a magyar mozikban, és később a televízióban vetítették a Végső visszaszámlálást, a Pearl Harbor-i támadás előtti napon játszódó, a teleportációs időutazás rejtelmeibe beavató filmet. A mostani bemutató is tartogat elegendő talányt és meglepetést, csak néha mintha túlbonyolítanák az amúgy sem egyszerű történetet. Itt is „spontán vibráció” segítségével, ismeretlen erők közreműködésével kerülnek a személyek s a tárgyak egyik helyről (és időből) a másikra. A sztori – a fáma szerint – valós alapokon nyugszik. Az ellent mondásos bizonyítékok és jelentések szerint 1943-ban – az USA haditengerészetének szigorúan titkos akciójaként – egy hajót legénységével együtt megpróbáltak láthatatlanná tenni. Berlitz és Moore erről szóló dokumentumregénye nem kevesebbet állít, mint hogy az Eldridge hadihajón olyan erőteret buzgólkodott össze tudósok maroknyi csapata, hogy külső szemlélő csak a hajó és a legénység körvonalait észlelte, miközben a legénység tagjai láthatták egymást. Némelyikük a kísérlet alatt spontán égést szenvedett, s volt, aki későbbi életében – mint filmbeli mása – bizonyos időszakokra részben átlátszóvá vált.

A rend pici zugát létrehozni a rendezetlennek vélt világegyetemben – a katonai megfontolásokon túl talán ez lehetett a hajdani kísérlet kiagyalóinak indítéka. De kontár bűvészinaskodásuk csak a zűrzavart növelte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=778