KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellopták Jupiter fenekét

Dániel Ferenc

 

Ellopják a márványtorzó-Jupiter fenekét, ám a nézőnek nincs oka aggodalomra: méltán közkedvelt francia színészek, élükön Annie Girardot-val és Philippe Noiret-val, gondoskodnak róla, hogy a nagyértékű ülep megkerüljön; jóízű kalandok, fordulatok, vidámságok és pikáns szövegelések közepette. Philippe de Broca, a rendező jó, de nem túlfeszített iramot diktál. Ennek köszönhetően még egy nyári görögországi üdülés minden békebeli örömében is osztozhatunk. Mélykék tenger. Tintakék ég. Akropolisz. Narancsligetek, hegyi kolostorok, hófehér házak, hajók, konflisok, meredélyes utak. A helyszín annyira vonzó, hogy egy-egy jól megérdemelt pillanatban a hajszát is félbeszakítva, a színészek strandolnak, napoznak (talán még az operatőr is fejeseket ugrált két snitt között). Persze a gondűző vígjátékhoz kellenek még hullák (vannak), rablók (feltünedeznek, amikor a feszültségkeltés ezt megkívánja), zsaruk (a legszemfülesebb maga Annie Girardot, de a „civil” Noiret is belejön), és végül helybeliek. A görög vendéglátók szemmel láthatólag szívesen statisztálnak – lévén idegenforgalmi idény – s különben is a bolondos francia stáb kinevetteti a turizmust, a műemlék-tapodást, a fotómániát, az örök nászutasságot.

Műfaji biztonságérzetünk támad: mintha de Broca belülről látná, hogy a nosztalgia nem azonos a múltba vágyódással, hanem kontraszthatás – mozgékony felvevőgép mozgalmas eseményeket közvetít s azok centrumában megbízhatóan jelen van két középkorú, kicsit elnehezedett ember (jelentős színészegyéniség), derülnek önmagukon, egymáson s az egész ironikus mozgalmasságon. Szuszogva ugyan, de végigcsinálják.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7491