KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A festő felesége

Lajta Gábor

 

Pável, a festő távol a várostól és a zajos művészköröktől, kis, fekete madarakat karcol lemezre, nagyító alatt. Szeretettel borzolgatja a rezet, préseli, majd felaggatja a nyomatokat. Magának való ember. Nyina, a felesége szereti őt, ám színesebb életre vágyik.

Jurij Nagibin magyarul is olvasható elbeszélését Alekszandr Pankratov, fiatal szovjet rendező filmesítette meg. Szándéka szerint az apró rezdüléseket, belső drámákat kívánta vászonra vetíteni. S ez, amíg csak a hangulatos művésztanyán vagyunk, sikerül is neki. Jellegzetesek – ismerősek – az itteni képek: csöndes falusi este, köd, ropogó tűz. Szomorú arcok, elfojtott feszültségek. Az üdülőben, ahol a festő és felesége közé áll Borisz, a „harmadik”, a történet egyre külsőségesebb eszközökkel formálódik képpé. A Boriszt alakító Nyikita Mihalkov is addig jó, amíg egy jellegzetes karaktert mutat föl. Mikor érzelmes és lapos szentenciákat kell elmondania, játéka is lapossá válik.

Férj és feleség végül rájönnek, hogy jobb alkalmazkodni egymáshoz. Az utolsó képsorban őket látjuk: tágas alkonyi mezőn haladnak egymás felé, s összeölelkeznek.

Így végződik a csendes orosz mélabú hollywoodi happy enddel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6897