KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyónás gyilkosság után

Karafiáth Judit

 

Az Egyesült Államokban 1946 a „mozipénztárak éve”, de 1948 már teljes csőd a szórakoztatóiparban. Mi történt közben? Kitört a családalapítási láz, a háború utáni, társasági örömöket kereső Amerika lehiggadt, és az álmok netovábbja egy takaros kis ház valahol a zöldövezetben. Most születik az a kertvárosban felnövő, első nemzedék, amelyet a legpontosabban talán George Lucas körvonalazott az American Graffitiben. Ez a társadalmi mozgás a háttere annak a történetnek, mely 1948 februárjában indul Los Angelesben, érintve a párhuzamosan erősödő egyház, telekspekuláció és bűnözés szféráit.

Ulu Grosbard, a belga származású amerikai rendező, John Gregory Dunne Igaz gyónások című bestselleréből készített filmet. A könyv nagy érdeklődést váltott ki megjelenése idején, mert témája és stílusa egyaránt hasonlít a Keresztapáéhoz. A Keresztapa filmváltozatának jónéhány jelenete hatott Grosbardra is, és talán az sem véletlen, hogy mindkét főszereplő, Robert De Niro és Robert Duvall, játszott Coppola művében.  Hitchcock Meggyónom című filmje ugyancsak ihletőként hatott. Az eredmény mégsem több egy érzelgős módon befejezett átlagos kriminél. Erényeit ott csillogtatja Grosbard, ahol felhasználhatja színházi múltját (több Broadway-siker fűződik a nevéhez, például a Pillantás a hídról és az American Buffalo): a The Times szerint De Niro és Duvall ketrecbe zárt tigrishez hasonlóan játszik. De Niro a mesterének, Lee Strasbergnek a tanácsára vállalta el a mentalitásától távol eső Monsignor szerepét, Duvall pedig a Philip Marlowe-szerű zsaru alakításával még előbbre jutott a kritikusok ranglistáján, az Apokalipszis, most és A nagy Santini sikere után. Kettőjük lenyűgöző szakmai tudása, és a kiváló epizódszereplők teljesítménye végig feledteti a nézővel, hogy tulajdonképpen egy közepes kommerszfilmet lát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6382