KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem és galambok

Schreiber László

 

A film első félórájában végigpróbálhatjuk a vidámság fokozatait az értő kuncogástól az önkéntelen fölnevetésig. A helyzetek mulatságosak, a figurák még mulatságosabbak. A rendező a legkisebb erőlködés nélkül nevettet meg, és a megoldások fölényes könnyedsége, változatossága azzal kecsegtet, hogy ez még csak a kezdet. Aztán sajnos eszébe jut, hogy az élet komoly dolog, nem felelőtlen szórakozásból áll, meg hogy egyébként is, mást ígért a címben, és még mielőtt a könnyezni vágyó nézők végképp elhagynák a termet, szomorúbb és súlyosabb történések felé fordítja a kamerát. A szerelem és a családi tragédia kibontakozása és megoldása során aztán kiderül, hogy a rendező olyan ügyes filmet akart csinálni, (mint legutóbb, a Moszkva nem hisz a könnyeknek esetében), amelyben mindenki azt láthat és azt vehet komolyan, amit akar, és amit tud. Biztosan lesz, aki azt fedezi föl örömmel, hogy az elröpülő galamb visszatér párjához, mások meg azt, hogy a házasságtörésre készülő hős fölött az ogyesszai égbolt csillagai Ej, ej, Vászja! felirattá rendeződnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5705