KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vadászat a Vörös Októberre

Kovács András Bálint

 

Közepes színvonalú tengeralattjáró-film. A szovjetek első csapást mérő szuper-tengeralattjárójának tisztikara elhatározza, hogy átáll az amerikaiakhoz, nehogy általuk robbantsák ki az új háborút. A baj csak az, hogy az amerikaiak azt hiszik, hogy az oroszok támadnak, az oroszok pedig meg akarják semmisíteni a dezertőr tengeralattjárót. A forgatókönyvnek két feladatot kell megoldania: hogyan jönnek rá az amerikaiak, hogy mit akar az elszabadult hajó, és hogyan mentik ki az oroszok karmai közül. A filmnek elsősorban a második része izgalmas, amikor az egyre inkább szupermenné váló CIA-ügynök, aki ki tudja hogyan, rájön, hogy ezek nem támadnak, hanem dezertálnak, megpróbál eljutni arra a tengeralattjáróra, amelyik viszont ugyancsak zseniális ötlettel rábukkan a hangtalan Vörös Október nyomára, és már éppen szétlőni készül azt.

A filmben túl sokat beszélnek, és hosszához képest túl kevés az akció. A felvételek, a díszletek szépek, csillognak-villognak, bár a produkciónak nyilván nem volt annyi pénze, mint a Csillagok háborújának, úgyhogy viszonylag kevés külső felvételt látunk. Mivel sokat lövöldözni ebben a történetben nem lehet (nukleáris rakétákat hordozó atom-tengeralattjárókról van szó), az ilyen irányú igényeket végülis a jó öreg pisztolypárbaj elégíti ki a CIA-ügynök és az elvetemültén eszmehű, de valószínűbb, hogy KGB-s segédszakács között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4707