KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ők is a fejükre estek...

Sneé Péter

 

A vígjátékok zöme Hollywoodban készül ma. Nemzeti hagyományokra és kulturális különbségekre tekintet nélkül ugyanazon poénokon derülnek a nézők Tokiótól Budapestig. Jókora meglepetési keltettek tehát a korábban csak vásárlóként kopogtató „világvégi” mozisok, betörtek a sikeres gyártók közé. Botswana vagy Ausztrália komédiásain ugyanis éppúgy – hí nem jobban – kacagott a közönség, mint Kalifornia sztárjain. Ok is amerikai tőkéve! dolgoznak persze, különösebb veszélyt azért nem jelentenek, ugyanabban a zsebben marad a profit. Mégsincs rendjén, hogy az örök exportőrök beszállításra kényszerüljenek! Legott megvásárolják hát az egzotikumok licencét és maguk állítják elő a szuvenírokat.

Ám sohasem voltak híresek a helyi színek és miliők iránti fogékonyságukról, most sem azok. Tücsköt-bogarat összehordanak, azután beindítják a nagy másológépet. A technikus hibátlanul működik, máris kész a kópia. Igaz a bantu-négerek – akár a búr farmerek – maszkos, álruhás jenkik, a játék meg kopottas kissé, csupán a hátterét díszletezték át némileg, ám az állandóság örvendetes: régi mesén kuncoghatnánk megint, ha a csiklandozó ezúttal nem lustálkodnék.

Tán a bérét kevesellte, tán elszunyókált valamiért, mert a bevezető rövid tűzijáték után már egy fia ötletre sem telik neki. Ernyedt nevetőizmainknak nincsen mitől megfeszülniük és nyakunk sem kap merevgörcsöt a figyelemtől. Úgy hírlik, a film első, középső és záró perceit nézik meg az átvevők, mielőtt döntenének. Az óra hiába figyelmeztet: elérkezett az idő, legföljebb az afrikai hőségben lustán kajtatott termésgyémánt sziporkázik olykor a vásznon. Egyszer-kétszer már fejükre estek az istenek, de a baleset súlyos következményei eddig nem voltak ennyire szembeötlőek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4228