KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törvényre törve

Sneé Péter

 

Kidüllesztett pocakjával, lomha, mackós járásával Steven Seagal gyermekkorunk kedvencére emlékeztet. És nemcsak gesztusai meg vonásai hasonlítanak Roger Moore-éra, szerepe is. A legfőbb igazságosztót kell alakítania, aki helyreállítja a rendet. Sajnos, az elmúlt évtizedekben tovább romlott a világ, míg elődje beérhette néhány jól irányzott, mosolygós ökölcsapással, mert elég volt annyi a gonosz megregulázásához (s a csúf fiúknál őt is jobban ingerelték a szép lányok), addig a kilencvenes évek Sötét Angyala már különösebb szenteskedés nélkül űzi az embervadászat nemes passzióját.

A védtelen állatkák, valamint a gyöngébb nem oltalmára tör-zúz, gyilkol. Egy hulla megszokott, köznapi látvány néki, az autók és a berendezés csupán rongálni, csépelni valók. Vajon nyálukat csordítják-e az állandó mezítelenkedés miatt annyit háborgó szüzek, amikor ajkán gyöngéd, bujkáló félmosollyal térdben amputálja az egyik gonosztevő lábát, vagy hentesbárddal szögezi falnak a reá támadókat? Bármiként lett légyen, ő kell ide, nem vitás.

A virtus bajnoka csakugyan vonzó jelenség, vele szemben semmi esélye a drogos ördög-szállottjának. Történetük tehát szilárd tanulsággal szolgál és remek szórakozást nyújt. Úgy hatol agyunkba, akár a gyors mozdulattal belevágott, csavaros kis dugóhúzó, hősünk kedvelt koponyalékelője. Szép, humánus alkotás, köszönet érte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4201