KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Lengyel film

Táncőrület

Koltai Ágnes

 

Habos-rózsaszín lányretro a hatvanas évek elejéről; afféle ellen- American Graffiti középosztálybeli úrihölgyeknek. Pontosabban: leendő úrihölgyeknek, mert a filmbéli kedves-csacska libuskák még csak úrihölgyikék. Kóstolgatják, próbálgatják a mamájuktól, nagynénjüktől, vihogós barátnőjük negédes anyucijától ellesett női szerepet, de a körömcipő töri a lábukat, a melltartó lötyög rajtuk, és csókolózás közben még zavarban vannak. Kis babaházukban egyfolytában a szent családról, az anyai kötelességekről és a feleség erényeiről hallanak, nem csoda hát, hogy oly fantáziátlanul készülnek a felnőtt életre. Becsületesen unalmas házasságra vágynak; feszes nyakkendőjű, puha házipapucsú férjre s néhány gödrös arcú lurkóra, lehetőleg enyhe lefolyású gyerekbetegségekkel.

Ennyire konzervatív és áporodottan unalmas még egy kisvárosi tinédzser sem lehetett a hatvanas évek Amerikájában. A rendezőnő mintha pukkasztásunkra találta volna ki e féktelenül nyihogós, szemérmetlenül butuska, lehetetlenül hétköznapi világot; – talán azt szeretné elhitetni, hogy a kertvárosi idill, a jómód és a protestáns erkölcs a szellemi ellágyulás, mondhatni leépülés valamiféle szimbóluma lenne. A filmbéli leánykák, akik egy görbe hétvégére kimerészkednek a közeli „romlott” városkába, olyan igénytelenek és szűk látókörnek, mint tulajdon szüleik. Nekik akarnak megfelelni, kétségbeesetten, különösen azután, amit „odalent”, a bohókás városban láttak. Ott zavarba ejtően sok minden történik, vissza is menekülnek az unalom fertelmes csendjébe, egyetlen halovány cinkos mosoly nélkül.

Sohasem fogjuk megtudni, hogy hol ér véget a való, és hol kezdődik a képzeletbeli ebben az émelyítő álidillben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4144