KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álomcsapda

Kovács Marcell

 

Mint egy kényelmes, karácsonyi piacra szánt best of válogatás, úgy szemezget a leghatásosabb Stephen King-motívumokból az Álomcsapda sztorija. A paranormális tehetséggel megáldott négy gyermekkori barát rendes éves találkozóját tartja az indián varázseszközökkel feldíszített erdei házikóban; rejtélyes betűszavakat rajzolnak a párás ablaküvegre, miközben odakint tombol a hóvihar. A jó hangulatnak egy futótűzként terjedő, roppant kellemetlen bélféreg-járvány, és a katonaság karantén-intézkedései vetnek véget. A közegészségügyi probléma azután a földi életet fenyegető, apokaliptikus veszedelemmé nő, amikor a világűrből érkező, alakváltó megszállók felfedik valódi arcukat.

A fordulatos történetben az önismétlésre hajlamos rémmesegyáros saját művei mellett idegen forrásból is szép számmal találni idézetet. Az Állj mellém!-Gonosz-Ragyogás-Végítélet-történetváz Carpenter Dologjából, Ferrara katonai támaszponton játszódó Testrablók-változatából és a Nyolcadik utas a halálból kölcsönzött elemekkel egészül ki. Az összetartó férfitársaságban a meleg-pánikot zavarosan megjelenítő erősen fallikus, nyálkás ivadékok pedig mintha Cronenberg szexuális iszony szülte szörnyetegei volnának. Még az Apokalipszis most háborúskodásba belebolondult Kurtz ezredese is beköszön, de rá már tényleg alig jut idő. Több mint két óra is kevésnek bizonyul a cselekményszálak között vadul ugrándozó és közben műfajt is többször váltó filmnek témái kibontásához. Az epizódszerűen építkező forgatókönyv a Stephen King nagyregényeinek megfilmesítésénél már bevált rövid tévésorozat formájában valószínűleg jobban érvényesülne.

Az idegenek invázióját egészen más felfogásban, a hit kalandjaként elmesélő Jelekéhez meglepően hasonló, optimista befejezésben külső segítséggel végül sikerül elhárítani a veszélyt. Ott a Mindenhatótól érkezik a támogatás, az Álomcsapdában egy szellemi sérült fiúcska bőrébe bújt rivális űrlény a megmentő. Mindegy, a lényeg, hogy nem vagyunk egyedül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2348