KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álljon meg a nászmenet!

Mátyás Péter

 

J. Hogan rendező, aki első filmjével, a Muriel esküvőjével jelentős sikert aratott (az Ausztrál Filmakadémiától négy díjat is nyert), ezúttal romantikus komédiát készített. Julianne és Michael évekkel ezelőtt – mikor szeretőkből barátokká váltak – egyezséget kötöttek, hogy ha huszonnyolc éves korukig, nem találják meg az igazit, akkor összeházasodnak. Már csak négy nap van hátra, sorsfordító dátumig, amikor a fiú bejelenti, hogy mást vesz feleségül. A lány (Julia Roberts) önelégültsége szertefoszlik. A mese innen kezdve az ő gonosz cselszövéseire épít, bármi áron megpróbálja visszahódítani az imádott fiút.

Ronald Bass – 1989-ben Oscar-díjat kapott az Esőember forgatókönyvéért – története bővelkedik komikus fordulatokban, mert Julianne fondorlatos tervei a menyasszony ártatlan és őszinte jellemének köszönhetően kudarcot vallanak. Minden a boldog befejezéshez közelít, ám Bass és a rendező néhány parodisztikus jelenettel átírja a heppiendet. A rózsaszín háttér előtt édeskés táncot lejtő nyoszolyólányok vagy a közös éneklésbe torkolló ebéd képeiben, az ínyencek A szarvasvadász utolsó jelentének paródiáját is felfedezhetik. A pszichológia végtelen tengerében alámerülő életünk gyilkos karikatúrája az a filmvégi tánc is, amellyel Julianne és „második legjobb barátja” és élő lelkiismerete, a meleg George a filmtörténet legendás szerelmespárját, a Rock HudsonDoris Day kettőst is megidézik.

A filmről egy vicc jutott eszembe. Két pszichológus sétál, egyszer csak az egyik megbotlik és elesik. A másik fel segíti, majd meg szólal: Te, nem kéne ezt megbeszélnünk? Megbeszélni talán nem, de megnézni – még ha kevesebb romantika, több paródia és néhány figura (például a menyasszony) árnyaltabb bemutatása jót tenne is a filmnek - mindenképpen érdemes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1730