KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Tortúra

Kovács Patrik

Misery – amerikai, 1990. Rendezte: Rob Reiner. Szereplők: James Caan, Kathy Bates, Richard Farnsworth. Forgalmazó: Bontonfilm. 107 perc.

 

A Tortúra Stephen King egyik legrétegzettebb könyve. Egyszerre álomszerű thriller (bevallottan akut drogmámorban fogant), szemérmes önarckép, valamint művész és műalkotás viszonyát kommentáló metaregény. Rob Reiner 1990-es filmverziójában az első aspektus bontakozik ki, sőt a rendezőt valójában az izgatta, miként gyúrhatna hitchcock-i kamarathrillert az alapanyagból. Így hát a Sziklás-hegységben balesetet szenvedő sztáríró (James Caan) és az őt túszul ejtő fúria (Kathy Bates) történetéből feszes szerkezetű, kiváló ritmusú mozi született, mely még távolabb rugaszkodik a horror éjsötét vidékétől, mint a regény. King nem méri fukar kézzel a rémmesébe illő motívumokat (műve félholtra éheztetéssel, csonkítással és a szadizmus egyéb formáival terheli az olvasót), Reiner azonban szűkebb kereteket szab az erőszaknak (még ha néhány pillanatot merészen is szceníroz). E megfontolásnak is köszönhető, hogy a Tortúra szerencsésen eloldódik a rémmesei talajtól. Sőt, számos értelmezést kínál: az egyértelmű freudiánus olvasat (a mozgásképtelen író óriáscsecsemővé lesz elrablója házában) mellett a férfi-nő kapcsolatok tükreként, továbbá az írói (művészi) újjászületés krónikájaként is tételezhető.

Reiner bravúrosan ütemezi a feszültséget, s nagyszerűen növeli a kiszolgáltatott főhősre nehezedő nyomást. A forgatókönyvet jegyző William Goldman precízen követi az eredeti cselekmény főbb mozzanatait, s ha némely részmegoldást illetően eltér attól, az fontos célt szolgál (például a filmben az író számára sikeres önterápiával ér fel a pokoli kaland). A cselekmény szőttesén csupán egyetlen lyuk éktelenkedik: a seriffet (Richard Farsworth) forró nyomra vezető fordulat dramaturgiailag megalapozatlan. Mindenért kárpótol azonban a színészi játék: bár Kathy Bates feladata a hálásabb, s tény, hogy alakítása maga a színészi mesterkurzus, a férfi főszerepet alakító James Caan teljesítménye ugyanúgy lenyűgöző. Míg Bates az őrület legmélyebb bugyraiba hatol, addig Caan tűpontosan jeleníti meg a páni félelem, a kétségbeesés és a tompa remény ezernyi színárnyalatát. Akárcsak Reiner korábbi King-adaptációja (Állj mellém!), a Tortúra is kisebb műremek: kötelező mindazon mozistáknak, akik kedvelik a nemesen konzervatív, egyben gondolatébresztő thrillereket. Még Hitchcock is elégedetten csettintene.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14198