KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fejjel a falnak

Hungler Tímea

Hősünk, a golfedző Kevin Costner, azóta, hogy nem tudta magát kvalifikálni az amerikai bajnokság döntőjébe, egyenesen csúszik lefelé, különféle nőszerű képződmények karjaiba. Nem csoda hát, hogy újdonsült edzőpartnere a felfedezés erejével hat rá; a hölgy szép, ráadásul okos, igaz egyetlen szépséghibája igen komoly: az egykori rivális, a jelenlegi golfszuper, Don Johnson babája.

Dél-texasi napbarnított főszereplőnkben a régi ellenszenv elemi erővel lángol fel újra, tudja: elérkezett az idő, hogy duplán vegyen revansot; elhódítson Don elől kupát és nőt. A fiatalasszony addig-addig tétovázik a két mindenre elszánt golfozó között, míg szegény Kevint messze földön elhíresült lyukérzéke teljességgel cserbenhagyja, majdhogynem diszkvalifikálják a versenyből, pedig hajdanában még a pelikánt is eltalálta röptiben.

Vénusz végül megkönyörül a zaklatott golfbajnok-jelöltön; a szívkirálynő megbizonyosodva arról, hogy a hír valóban igaz (Don utálja a gyerekeket) határoz, és az éj leple alatt helyreállítja hősünk kibillent lelki egyensúlyát.

A műalkotásnak eddig is a tetőfokra hágó ostromló izgalmai tovább fokozódnak a csúcsjelenetben, melyben kiderül, sikerül-e Kevinnek a vizesárkon átallőnie golflabdáját. A hatalmas dramaturgiai fordulat (t.i. nem sikerül) azonban nem vezetheti félre az élesszemű nézőt; végül is filmünk nem holmi limonádé, hanem az erkölcsi felemelkedésnek szerelmi szállal átszőtt iskolapéldája, mely híven tükrözi a coubertini eszmét: nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1389