KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Amityville: Az ébredés

Varró Attila

Amityville: The Awakening – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Franck Khalfoun. Kép: Steven Poster. Zene: Robin Coudert. Szereplők: Bella Thorne (Belle), Cameron Monaghan (James), Jennifer Jason Leigh (Joan), Thomas Mann (Terrence), Jennifer Morrison (Candice). Gyártó: Blumhouse Productions / Dimension Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 85 perc.

 

Az Alexandre Aja-műhelyéből kikerült párizsi író-rendező, Franck Khalfoun tízévnyi rémfilmes életművében szubzsánertől függetlenül megszállottan ragaszkodik a zavart lelkű, befelé fordult férfiak és az általuk fenyegetett (többnyire szuperszexi) álomnők kegyetlen párkapcsolataihoz, akár egy karácsonyi mélygarázs börtönében (P2 – A rettegés új szintje), akár egy sorozatgyilkos hétköznapjaiban (Maniac), akár egy fausti karriertörténet keretében (I-Lived): meséinek központi tanulsága valahol az „akiket szeretünk, megöljük” és inverze között oszcillál. Miután öt éve sikerrel lehelt új életet a Lustig-féle Maniac kultuszfilmjébe, ezúttal a nagyjából 20. darabjánál tartó Amityville-franchise kiszikkadt testébe próbált lelket önteni, az Evil Dead-remake dicséretes példáját követve egy testvér-dráma segítségével, amelyben megszokott szerzői párosát egy dögös-darkos kamaszlány és démonszállta, kómában fekvő ikerbátyja alakítják – Khalfoun kettőjük (némi bűntudattal és beteges anyai szeretettel fűszerezett) eutanázia-drámájával mélyíti el a primér kísértetház-terrort.

Az Amityville: Ébredés ugyan távol áll az eredeti koncepciókat kreatívan kamatoztató kortárs horror-élvonaltól (Valami követ, Vaksötét, It Comes at Night), de a franchise-on belül szokatlanul eredményes darabnak számít. Miközben igyekszik minimumra szorítani a dupla- és tripla sokkokkal operáló sápatag rémisztgetést (lásd Annabelle 2.), távol tartja magát a splatter-trend vériszamos Aja-élményeitől is, és a félelmet inkább a bizarr családi édeshármas érzelmi iszonyatával színezgeti, egészen az inkább szív- mint gyomorszorító fináléig. Khalfoun szerény szerzői horrorja bevallottan az eredeti Rettegés háza köveiből építkezik (a DeFeo-prológustól a légyrajzástól a pincebontásig), szerencsére kósza mémeken túl a családi széthullás-történet dinamikáját is átemelve – csak épp a talajvesztett apa és fojtogató lakáskölcsön szürke, hétköznapi farkasembereinek helyét átveszik az anya-lány gyűlölet és a szexuális kiszolgáltatottság fekete angyalai.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13359