KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A nagy dobás

Baski Sándor

The Big Short – amerikai, 2015. Rendezte: Adam McKay. Írta: Michael Lewis könyvéből Charles Rudolph. Kép: Barry Ackroyd. Zene: Nicholas Britell. Szereplők: Christian Bale (Burry), Ryan Gosling (Vennett), Steve Carell (Baum), Brad Pitt (Rickert). Gyártó: Plan B Entertainment / Regency Enterprises. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 131 perc.

 

A 2008-as gazdasági világválságot az elmúlt hat évben tucatnyinál is több könyv, dokumentumfilm (köztük az Oscar-díjas Bennfentesek) és legalább egy emlékezetes játékfilm (Krízispont) dolgozta fel. Még a jobban sikerült próbálkozások sem tudták azonban a legalapvetőbb problémát áthidalni, vagyis azt, hogy a nagyközönség a bonyolult pénzügyi folyamatok ismertetésekor rendszerint már fél perc után elveszti a fonalat.

A Wall Street farkasa, amely ugyan nem ezt a korszakot, hanem az előzményeket, a rendszer korruptságát és amoralitását illusztrálta, kijelölte az utat: a kulcs a star power, a humor, de legfőképp a nézőnek címzett kiszólások. A nagy dobás nyíltan reflektál arra a tényre, hogy a sötét pénzügyi machinációk azért folyhattak évtizedeken át, és folytatódhatnak továbbra is, mert a beavatatlan milliárdok nem akarnak, de nem is tudnak benézni a kulisszák mögé. A publikum figyelmét csak a sztárok és a celebek tudják lekötni, ezért a narrátor (Ryan Gosling) többször is megállítja a történetet, hogy a fontosabb fogalmakat egy-egy celebritás – például a habfürdőben pezsgőző Margot Robbie – elmagyarázhassa.

A választott nézőpont sem hagyományos: míg a kiváló Krízispont az összeomlás felelősei közül tett meg néhányat főszereplőnek, és az események súlyának megfelelően drámai hangvételt ütött meg, addig A nagy dobás még náluk is ellentmondásosabb antihősöket mozgat, és tanítva szórakoztató, provokatív stílusban mesél. A Christian Bale, Steve Carell és Gosling alakította figurák egymástól függetlenül, már a válság előtt évekkel rájönnek, hogy futóhomokra épül a rendszer, de ahelyett, hogy megkonganák a vészharangokat, jelentős összegekkel fogadnak a krízis bekövetkeztére. Cinizmusuk kétségtelen, de nem ők az igazi felelősök. Az eleddig vígjátékrendezőként ismert Adam McKay a Michael Moore-féle dokuiskolához hasonlóan publicisztikai hevülettel fogalmazza meg kissé egyoldalú vádiratát (a bankszektor mellett a kormányok felelősségéről kevés szó esik), de többek közt az Oscar-jelölés is tanúsítja, hogy célját, a téma napirenden tartását hibátlanul teljesítette.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12605