KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Miskin infarktus előtt

Dániel Ferenc

A nekrológ nem az én műfajom. Mindig úgy gondoltam, az élet túlságosan bonyolult játszma, a halál pedig individuálisabb misztérium annál, amit a kegyes túlélő a számára engedélyezett terjedelemben egyáltalában érinteni képes. A „vége” felirat után támadt űrben mit mondhatnánk? Nos, a „Filmvilág” megelőző számában gyanútlan nézőként beszámolófélét eszkábáltam Szmoktunovszkij televíziós Miskin-rögtönzéséről, háttértörténetek –, és viszonylatok ismerete nélkül. Nem tudtam, hogy a mi Huszárik Zoltánunk évekig várt hiába, hogy a nagy orosz színésszel játszassa el Csontváryját, hogy Zolnay Pálnak sem jött össze a „várt találkozás”. Hogy valami engesztelő sugallatnak, többrendbeli véletlennek köszönhetően kettőjük tanítványa: Székely Orsolya lett a nyerő. Neki sikerült rávennie a protokollal agyonhajszolt nagy öreget, álljon kamera elé, hagyjon emléknyomot a félkegyelmű hercegről (néhai nagy szerepéről), és Dosztojevszkij „lábjegyzeteiről”. Négy vagy öt zaklatott nap története ez. Szmoktunovszkij igent mondott, egyszer visszakozott, azután fölkészült. A televíziónak nem volt gyártó kapacitása. Árvai Jolán (FMS) és Komlós Péter (Royal Video Kft.) mégis összehozták a forgatást. Péter Klára operatőr kezeügyébe adódott felvevőgép, ráindulhatott. Öt óra hosszat forgattak, de ebből levonandó az az idő, amikor Innokentyij be akarta dobni a törölközőt. Moszkvában még látta (saját alakítását megmormogta) a már kész anyagot. Áldását adta rá. Egy orvos szerint az infarktusos állapot eleve adott, eleve felismerhető volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1021