KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/február
• Zalán Vince: „Éjlakó lelkeknek a fény” Örök mozi
• Csala Károly: Tóth János mozija Interjú két részben
• N. N.: Örök mozi Összeállítás Tóth János rövidfilmjeiből
• Koltai Tamás: Korunk hőse a játszótéren Talpra, Győző!
• Kovács András Bálint: Hátrányos helyzetben A pártfogolt
• Zsugán István: Krónika a Don-kanyarról Beszélgetés Sára Sándorral
• Molnár Gál Péter: A Kelekótya Angyal Jacques Tati utolsó halála
• N. N.: Jacques Tati filmjei
• Bikácsy Gergely: A pilóta felesége
• András László: Tánc és tragédia
• Rubanova Irina: Változatosságra törekedve Szovjet film, 1982
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Akit Bulldózernek hívtak
• Hollós László: Szerelem Montrealban
• Ardai Zoltán: Ez volt a jazz
• Zoltán Katalin: Bulldogok és cseresznyék
• Deli Bálint Attila: Szemben a világgal
• Harmat György: Egy zsaru bőréért
• Harmat György: A banda fogságában
• Csala Károly: Mise Macedóniában Csak harmadát láttuk
• Ardai Zoltán: A Kolónia
• Peredi Ágnes: Éjszakai lovasok
• Lajta Gábor: Kamaszkor
• Schubert Gusztáv: Üldözés a sztyeppén
• Deli Bálint Attila: A lator
VIDEÓ
• Pogány Csaba: Kazetták, készülékek, jogszabályok
• Lipovecz Iván: A videopiac, a videogyártás kérdőjelei az NSzK-ban
TELEVÍZÓ
• Bársony Éva: Tudósok a kettesen A közművelődési műsorokról
• Gambetti Giacomo: A kínai kaland Filmsorozat Marco Polóról
KÖNYV
• Hegedűs Zoltán: A hagyma és a liliom
KRÓNIKA
• N. N.: Francia filmhét
• N. N.: Bolykovszky Béla halálára

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Legendás állatok és megfigyelésük

Andorka György

Fantastic Beasts and Where to Find Them – brit, 2016. Rendezte: David Yates, Írta: J. K. Rowling. Kép: Philippe Rousselot. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Eddie Redmayne (Newt), Katherine Waterstone (Tina), Dan Fogler (Jacob), Colin Farrell (Graves), Ezra Miller (Credence), Samantha Morton (Mary Lou). Gyártó: Heyday Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 133 perc.

 

Amióta a hollywoodi filmipar folytatások helyett a heterogén univerzumokat részesíti előnyben, a 2000-es évek legnagyobb sikerű franchise-a is nehezen kerülhette el egy spin-off-szál indítását. A sorozat új inkarnációja, melyet Rowling immáron forgatókönyvírói minőségben épít tovább, ezúttal nem térbeli, csupán időutazásra hív, és az Abszol út furcsaságai helyett megelégszik a 20-as évek New York-i utcáinak a mából nézve egzotikus bájával; miközben nem távolodik el annyira az elődtől, hogy elidegenítené a törzsközönségét, egyúttal besorol a kortárs young adult filmek társadalomkritikus vonalába is.

Bár a játékidő oroszlánrészét elszabadult csodalények befogása köré épülő slapstick-poénok és vizuális gegek attrakciós füzére teszi ki, a háttérben nyomasztóan ülik meg a narratívát ennél mélyebb problematikák. Az eredeti sorozat nagyszabású, eszképista coming-of-age eposza után A Legendás állatok... közelebb kerül egy kosztümös X-Men-átirathoz, amennyiben a mágia világa már nem annyira kiválasztottak izgalmas, zárt közösségeként, mint inkább, a mutánsokhoz hasonlóan, a másság metaforájaként jelenik meg. Nem csak a varázsfauna Gerald Durelljeként fellépő, a biodiverzitást őrzését zászlóra tűző főhős szálában, de az antagonista oldaláról, ennél jóval sötétebben, az elfojtott-eltitkolt varázskészség mint könyörtelenül elszabaduló, (ön)pusztító erő motívumában is. A boszorkányüldözők társaságától az országba „regisztrálatlanul” belépő mágusok emlegetésén át a muglik és a varázslók közti háborútól való félelemig magyarázatot nem igénylő áthallások tömegével találkozunk. A világpolitikai tendenciák árnyékában mindez extrémen időszerű, a befejezés pedig épp emiatt kerül egy fokkal nyugtalanítóbb fénytörésbe: míg a filmben a pusztítás visszaforgatható, az árkok betemetődnek, a városlakók emlékeit pedig, mintha csak rossz álom lett volna, a feledés esője mossa el, a való világban nincs más hátra, mint másnap reggel is felkelni, és szembenézni a démonokkal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13011